Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

28 358. §-ának 10. pontjában meghatározott semmiségi okon, a Kbp. 354. §-a és 371. §-ának 4. pontja alapj án az elsőfokú ítéletnek a minősítésére vonatkozó azt a részét, amely a Kbtk. 268. §-ára van alapítva, (az ítéletnek a büntetésre vonatkozó részével együtt) hivatalból feloldotta és vádlottnak a fentkörülirt tettét a Kbtk. 7. és 797. §-aiba ütköző közerkölcsiség elleni részegség és a Kbtk. 242. §-ába ütköző,> őrszolgálati kötelességsértés vétségévé minősítette. Indokok: Téves az elsőfokú bíróságnak az a felfogása, hogy az a csendőr, aki járőrszolgálatban teljesen megittasodik és ebben az állapotban büntettet követ el, a Kbtk. 268. §-ában körülirt fegyelem és rendháborítás bűntettében válik bűnössé, mert a Kbtk. 268. §-a az őrszolgálatban való leittasodást akkor is, ha ily állapotban bűntett követtetik el, kifejezetten kiveszi a Kbtk. 268. §-ában foglalt minősítés alól és egyenesen a Kbtk. VII. fejezetének rendelkezései alá utalja. Minthogy pedig a Kbtk. VII. fejezetének, az őrszolgálatban való megittasodást külön bűn tetté minősítő rendelkezései a fennforgó esetre nem illenek, vádlottnak szóbanforgó cselekményeit, nevezetesen a járőrszolgálatban való megittasodást, a Kbtk. 142. §-ába ütköző őrszolgálati kötelességsértés vétségének, azt pedig, hogy vádlott teljes részeg állapotban bűntetteket követett el, melyek neki teljes ittassága miatt be nem számíthatók, a Kbk. 7. és 797. §-ai értelmében közerkölcsiség elleni vétségnek kellett volna minősíteni stb. Jegyzet. A L. K. T. 1910 évi július hó 14-én kelt 205. számú határozatában, (103. isz. döntvénye) egy analóg esetben, hasonló álláspontra helyezkedett. Kimondotta, hogy miután az illető csendőr a Kbtk. 242. és 797. §§-'ban körülirt vétségek mindkettőjének tónyálladékát megvalósította, a Kbtk. 98. §-a szerinti bűnhalmazat állapítandó meg.