Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

159 semmisségi panaszának, mint meg nem engedettnek, hely ne adassék, mert az a törvényes határidőn belül kifejtettnek nem tekinthető. A legfelsőbb honvéd törvényszék azonban, II-rendű vádlott panaszát, érdemleges tárgyalás alapjául elfogadta. íí-rendű vádlott, a semmiségi panaszában, azt panaszolta, hogy őt, a Kbtk. 488. §-a szerint büntetendő rablás bűntette miatt, nem lehetett volna elítélni, mert ő, a sértett kínos állapotba helyezésében közvetlen részt nem vett. E semmisségi panasznak a legfelsőbb honvéd törvényszék helyt adott. indokok: Vádlottnak, a törvény, (a Kbp. 337. §. 2. bekezdés és 361. §-a) azt a kedvezményt biztosítja, hogy a kellő időben bejelentett perorvoslatának bejelentésében, vagy megokolásában előforduló hiányok, az ő bírósági kihallgatása útján, lehetőleg pótlandók. Ezt a kedvezményt a törvény semmiféle feltételekhez nem köti, következőleg, vádlottat e kedvezménytől nem foszthatja meg sem az a körülmény, hogy vádlottnak jogtudó védője volt, sem pedig az, hogy vádlott a főtárgyaláson a perorvoslatának kifejtését védőjére bízván ez, (a Kbp. 103. §-ában rárótt kötelességeinek ellenére) vádlott által bejelentett perorvoslatot ki nem fejtette. A honvéd hadosztálybíróság tehát a törvényhez képest járt el, mikor vádlottat, a törvényes határidőben ki nem fejtett perorvoslatában előforduló hiányokra vonatkozólag, jegyzőkönyvileg kihallgatta és miután vádlott a jegyzőkönyvi kihall gatás során a hiányokat pótolta: perorvoslata, a toörvényhez képest, kifejtettnek tekintendő. II-rendű vádlott azzal indokolja, a Kbp. 358. §-ának 10. pontjára alapított, de lényegileg e §.11. pontjára tartozó semmisségi panaszát, hogy — miután a rablás bűntettében nem vett tevékeny