Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
152 gorúbb katonai büntető bíráskodás alól kibújjék azon az okon, hogy büntetését polgári letartóztató intézetben tölti. Mindezek alapján tehát úgy találta a legfelsőbb honvéd törvényszék, hogy a jelen esetben a honvéd büntető bíráskodás helyesen állapíttatott meg. 45. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi november hó 2ü-án P. 381/1917. számú ügyiben). Azt az időt, amelyet a szabadságvesztésbüntetésre ítélt, az elsőfokú büntető ítélet kihirdetése óta letartóztatásban töltött, a büntetési időbe akkor is be kell számítani, ha a vádlottal együtt a honvéd ügyész is élt perorvoslattal, még ha ez csak fellebbezésben állott is. Az x-i honvéd hadosztálybíróság 1917. évi február hó 3-án Hb. 1279/16.—17. szám alatt hozott ítéletével, N. N. polgári egyén vádlotat, a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje elleni bűntett miatt, 3 évi súlyosított súlyos börtönre ítélte. Ez ellen az ítélet ellen a fogva tartott vádlott semmisségi panasszal, a honvéd ügyész pedig a Kbp. 309. §. 2. pontjának alkalmazása miatt, a büntetés mértéke ellen irányuló fellebbezéssel élt. A legfelsőbb honvéd törvényszék vádlott semmisségi panaszát, mint meg nem engedettet visszautasította, míg a honvéd ügyész fellebbezésének, mint alaposnak helyt adott és a vádlott büntetését, 9 (kilenc) évi súlyosított, súlyos börtönben állapította meg. A büntetés végrehajtása alkalmával, az elsőfokú ítélet kihirdetése óta, vádlott által fogságban töltött időből csak az az idő számíttatott be, amelyet vádlott, a legfelsőbb honvéd törvényszék ítéletének meghozatala óta a fogságban töltött; az e