Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

140 Mert a törvény (Kbp. 325. §.) védőt csak saját fele ellen hozott ítélet tekintetében hatalmazza fel perorvoslati joggal, ellenben a magánpanaszosnak az őt megillető perorvoslati jogot személyesen (Kbp. 357. §. 3. bek.) vagy meghatalmazottja útján (Kbp. 108. §. 2. bek.) kell gyakorolnia. Mert továbbá vádlott X. Y. tizedes, csak a maga ellen folyamatban levő bűnügyben hatalmazta fel a perorvoslattal élő védőt azzal, hogy őt — a vádlottat — mint védő, teljes jogkörrel képviselje, de nem adott védőjének egyúttal arra is meghatalmazást, hogy a vád alól felmentett N. N. egészségügyi zászlós ellen folyamatban levő bűnügyben őt, mint magánpanaszost is képviselje és végül, mert a szóbanlevő semmiségi panaszt, X. Y. tizedes, magánpanaszosi minőségben, a törvényes határidőn belül se személyesen, se meghatalmazott útján be nem jelentette, ezt a hiányt pedig nem pótolhatja vádlotti minőségben, a törványes határidőn túl adott abbeli nyilatkozata, hogy védője által használt perorvoslathoz hozzájárul. Ezekhez képest tehát a védő által, a szóbanforgó irányban használt semmisségi panasz, nem jogosult egyén által használtatnak és ehhez képest, meg nem engedettnek volt kimondandó. 40. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi november 'hó 6-án a P. 602/17. számú ügyben). 1. Kellően ki nem fejtettnek és így meg nem engedettnek kell tekinteni a perorvoslatot akkor is, ha a kifejtésnek, az eljárt hatósághoz kellő időben való be nem érkezését az okozta, hogy a kifejtés közvetlenül a m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszékhez küldetett. 2. Az a körülmény magában véve, hogy a bűnvádi ügy a legfelsőbb honvéd törvényszéknél már tárgyalásra tüzetett, nem gátolja azt, hogy az ügy, tárgyalás mellőzésével, zárt ülésben intéztessék el. *