Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

141 Az x-i honvéd hadosztálybíróság által hozott ítélet ellen, a honvéd ügyész, a kihirdetéskor, a Kbp. 358. §. 9 : a és 9 : b pontjainak felhívásával, de minden közelebbi megokolás nélkül semmisségi panaszt jelentett be. A semmiségi panasz írásbeli megokolását, a perorvoslat használója, törvényes határidőn belül ugyan, de nem az elsőfokban eljárt bírósághoz, hanem közvetlenül a legfelsőbb honvéd törvényszékhez küldötte be. Innen az írásbeli megokolás az elsőfokú bírósághoz továbbíttatván, oda a megokolás benyújtására szolgáló törvényes határidőn túli napon érkezett. Az ügyben, a legfelsőbb honvéd törvényszék, a semmisségi panasz folytán tárgyalást tűzött ki, de még a tárgyalási határnap beállta előtt, az ügyet zárt ülésben intézte el, még pedig akként, hogy a semmisségi panaszt, mint meg nem engedettet visszautasította a következő indokolással: A Kbp. 324. §. 1. bekezdésének világos rendelkezése szerint, a perorvoslat megokolása, az elsőfokban eljárt bíróságnál lett volna benyújtandó, miért is a megokolás csakis az elsőfokú bírósághoz való beérkeztének napjával tekinthető törvényes helyre beadottnak. Minthogy pedig ez a beérkezési nap túl van a Kbp. 337. §-ának 1. bekezdésében szabályozott határidőn: a Kbp. 361. §. értelmében, az írásbeli megokolást, mint nyilvánvalóan elkésettet, a legfelsőbb honvéd törvényszék figvelembe annál kevésbbé vehette, mert nyilvánvaló, hogy a megokolásra törvényben meghatározott határidő alatt, a megokolást nem bármely, hanem az illetékes helyre kell beterjeszteni, — s ezt a vádlónak tudnia kell, — már pedig a késedelmet vádló ama eljárása okozta, hogy az írásbeli megokolást a legfelsőbb honvéd törvényszékre címezve, ehhez küldte be, s a határidő elmulasztása miatt igazolással különben sem élt. Mindezeknélfogva, a törvényhez képest (Kbp. 361. §. és 337. §.