Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
Bevezetés. I. A döntvény fogalma és a legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényjoga1). A m. kir. honvédségnél a legfelsőbb honvéd törvényszékre hárul ez a fontos feladat, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén, a jogegység megóvása fölött őrködjék. Hogy ezen feladatának megfelelhessen, annak első és fő föltétele, hogy saját határozataiban legyen következetes. Vagyis, ha egy elvi jelentőségű kérdésben állást foglalt, attól kényszerítő okok nélkül, egykönnyen el ne térjen. A felsőbb bíróságok esetleges ingadozó gyakorlata chaotikus állapotokat idézne az alsóbb bíróságoknál elő, minek viszont természetszerű következménye volna, hogy a büntető igazságszol1) Mint ismeretes, az uj katonai bűnvádi perrendtartás a katonai bűntetőjogot teljesen uj és modern alapokra fektette és fellebbvitelnek elég tág teret biztosított. A Kbp. rendelkezéseihez képest, (a fegyveres erő mindhárom részenél, egy-egy legfelsőbb fellebbviteli biróság lett felállítva, úgymint a m. kir. legtagfelsőbb honvéd, — a cs. és kir. legfelsőbb katonai — és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék. Eme három legfelsőbb katonai bíróság egymástól teljesen független. Úgyszintén függetlenek a fegyveres erő egyes részeinek alsóbb bíróságai is, a másik rész felső bíróságától. A bíróságok szervezetére és eljárására vonatkozó szabályok azonban, lényegtelen, főként közjogi vonatkozású eltérésektől eltekintve, majdnem teljesen azonosak a fegyveres erő mindhárom részénél1. Ennekfolytán mindaz, ami az alábbiakban a legfelsőbb honvéd törvétnysczéket és alsóbb honvéd bíróságokat illetően elmondható, vonatkozik értelemszerűen a fegyveres erő másük két részének legfelsőbb törvényszékeire és alsóbb bíróságaira is.