Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

12 gáltatásba vetett bizalom, a legrövidebb időn belül, alapjában rendülne meg. Hogy a legfelsőbb honvéd törvényszék egyes tanácsainak határozatai közötti összhang feltétlenül megóvassék, a Kbp. 68. §-ának első bekezdésében elrendeli, hogy, ha egyik tanács, valamely jogkérdésben a saját, vagy másik tanácsnak, avagy a teljes ülésnek korábbi valamely határozatában elfoglalt álláspontjától el akar térni, úgy előbb a teljes-ülés határozatát kell, hogy a vitás jogkérdésre nézve kikérje. Ilyen esetben, a tanács elnöke köteles a tanácskozást abban hagyatni, a vitás jogkérdést az előadó által, a tanácskozási jegyzőkönyvben, vagy egy külön íven, megszövegeztetni és azután a jegyzőkönyvet, illetőleg a külön ívet, a legfelsőbb honvéd törvényszék vezető tanácselnökének átadni. Utóbbi azután intézkedik a teljes-ülés egybehívása iránt. Ha a tanácskozást szóbeli tárgyalás előz*e meg, úgy ezt el kell napolni2). Mihelyt a teljes-ülés a jogkérdést eldöntötte, az a* tanács, amely a döntést kérte, az ügy érdemében való határozathozatalnál, a teljes-ülés döntéséhez kötve van3). Hogy az egyes tanácsok, illetőleg tanácselnö kök és tanácsosok mindenkor tájékozódhassanak afelől, vájjon egyes felvetődő elvi jelentőségű kérdésekben a legfelsőbb honvéd töörvényszék állást foglalt-e már és ha igen, miként döntötte el a kérdést, szükséges, hogy az elvi szempontból fontos határozatok nyilván legyenek tartva. Evégből, a „D-8"-jelzetű utasítás 14. §-a akként intézkedik, hogy a legfelsőbb honvéd törvényszék minden elvi jelentőségű tanács- és minden teljes-ülési határozatát sokszorosítani kell, s egy-egy példánnyal a vezető tanácselnök, a ta2) „D-8"-jelzetű „Ideiglenes utasítás és ügyviteli szabályzat a legfelsőbb honvéd törvényszék isizámára" cimű szolgálati könyv 13. §~a. 3) iKbp. 69. §-ának 1. bekezdése.