Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

115 kezdése és 4. pontjának figyelembe vételével, a rendelkező rész szerint kellett határozni. 30. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi március hó 30-án a P. 95/17. szimú ügyben). A semmiségi panasz használója, a törvényes határidő alatt benyújtott megokolásban, a bejelentéskor felhozott semmiségi okokon felül, más semmiségi okokat is érvényesíthet. Védő, az elsőfokú bíróság marasztaló ítélete ellen, annak kihirdetésekor, semmiségi panaszt jelentett be a Kbp. 358. §-ának 9:a pontja alapján, majd semmiségi panaszának, a törvényes határidő alatt benyújtott megokolásában ezenfelül, a Kbp. 358. §-ának 4. pontjában második helyen megjelölt semmiségi okot is érvényesíteni kívánta. A legfelsőbb honvéd törvényszék a semmiségi panasznak ezt az utóbbi részét is elfogadta az érdemben való felülvizsgálat alapjául, a következő indokolással: A honvéd ügyésznek, az ellenészrevételekben foglalt az az érvelése, hogy a perorvoslat használójának, a bejelentésre megszabott határidőn túl, a megokolásban már nincs joga a semmiségi panaszát más semmiségi okra is alapítani, mint amelyeket bejelentett, törvényes alappal nem bír, mert a törvény éppen a bejelentett semmiségi panasz okainak kifejtésére engedélyezi az 5 napi határidőt (Kbp. 337. §-ának 1. bekezdése és 361. §-a) és ha a perorvoslati jog megóvásának feltételéül az is elég, (amint hogy elég) hogy a fél a bejelentésre kitűzött határidőn belül, minden közelebbi meghatározás nélkül kinyilatkoztassa, miszerint perorvoslattal élni kíván, s a perorvoslat okait később 8*