Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

116 is, további öt nap alatt kifejteheti, úgy mindenesetre a törvény intenciójának megfelelően meg kell engedni azt is, hogy az a fél, aki a perorvoslatot a bejelentéskor, azt már részben megokolta, a megokolásra meghatározott határidőn belül, a perorvoslat támogatására, még további okokat is felhozhasson. Ez a törvénymagyrázat támogást talál a törvény ama liberális intézkedésében is, amely szerint vádlottat, az ő perorvoslatának okaira vonatkozólag még abban az esetben is ki kell hallgatni, ha vádlott a megokolásra meghatározott határidőben sem fejtette ki perorvoslatát, vagy ha a megokolás sem felel meg a Kbp. 337. §-ának. 2. bekezdésében foglalt követelményeknek. A semmiségi panasznak azt a részét is el kellett tehát érdemben való felülvizsgálat alapjául fogadni, amely a Kbp. 358. §-ának 4. pontjára van alapítva. 31. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi április hó 13-án a P 369/16. számú (bűnügyben). Ha a rögtönítélő eljárás rendes eljárásba megy át, a rendes eljárás során, vád tárgyává tehetők, a rögtönítélő eljárás tárgyát képezett azok a bűncselekmények is, amelyekre nézve a vádló a vádat, a rögtönítélő eljárásban elejtette. i * Az x-i honvéd hadosztálybíróság vádlottat azért, mert a szerb hadseregnek a Szerémségbe történt betörése idején, egy sebesült szerb őrnagyot, a határon át kocsin Szerbiába szállított, s ilyképpen a szerb hadsereghez csatlakozott, majd pedig a szerb hadseregbe önként belépett és részt vett a szövetséges bolgár hadsereg elleni harcokban is: a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje ellen irányuló bűntett miatt ítélte el.