Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

113 hogy idegen ingó dolgokat, saját előnyük végett, a korcsmárosné birtokából elvegyenek, mely csábítása (felszólítása) azon körülménynél fogva maradt sikertelen, mert a levél édes atyjához el nem jutott, amennyiben G. A. fuvaros azt nem neki, hanem a községi jegyzőnek adta át. Ez ellen az ítélet ellen vádlott s védője semmiségi panasszal éltek, melynek a legfelsőbb honvéd törvényszék azonnal helyt is adott, s vádlottat e bűntett vádja alól felmentette, a következő indokolással: A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék, a semmiségi panasznak azt a részét, amely a Kbp. 358. §-ának 9:a és 10. (helyesebben 9:a) pontjára van alapítva, s amelyben a perorvoslat használói azt vitatják, hogy vádlott tette a törvény megsértésével tudatott be, a Kbtk. 17. §-ához képest, a Kbtk. 462. §:a betűje szerint minősülő lopás bűntettére csábítás kísérletének, alaposnak találta, mert eltekintve attól, hogy a haditörvényszék azt sem állapította meg, hogy az állítólagos lopás bűntettére való csábítás mily összegű ingók ellopására irányult, azért nem látja a legfelsőbb honvéd törvényszék, vádlott cselekményében, a lopás bűntettére csábítás kísérletének bűntettét fennforogni, mivel a Kbtk. 17. §-a, nyilván a sikertelen felbujtási kívánván büntetni, ahhoz, hogy ily csábítás kísérletéről lehessen szólni, elengedhetetlenül szükséges, hogy a tett legalább is addig a stádiumig jutott legyen, hogy a csábító és az elcsábítandó között, a közvetlen érintkezés, akár szóban, akár írásban már létrejött. A Kbtk. 17. §-ában foglalt e kifejezés alatt: „hatörekvésesikertelen marad t," nem azt kell érteni, hogy a csábító bárminemű sikertelenül maradt törekvést valósítson meg, hanem azt, hogy a csábítónak az elcsábítandóra tényleg kifejtett csábít ás a maradt sikertelenül. A csábításnak tehát az elcsábítandó által érzékelhető módon elkövetetts