Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

100 távozott és a főtárgyalás csak a harctérről való visszatérése után tartatott meg, amikor is vádlott már más védőt vett igénybe. Az első tőtárgyalás alkalmával hozott ítélet perorvoslat folytán feloldatott és az ügynek második főtárgyalásán, fentemlített N. N. százados-hadbíró volt a tárgyalásvezető. E második főtárgyaláson hozott ítélet ellen vádlott, a Kbp. 358. §-ának 1. pontjában harmadik helyen megjelölt semjmiscgi ok alapján, semmiségi panasszal élt, amelynek a legfelsőbb honvéd törvényszék, mint alaposnak, helyt adott és az elsőfokú ítéletet feloldotta. Indokok: Vádlott, a Kbp. 358. §-ának 1. pontjára alapított semmiségi panaszát mindenekelőtt azzal indokolta, hogy miután a főtárgyalás tárgyalásvezetőjeként szerepelt N. N. százados-hadbíró az ő ügyében, 1915. évi január hó közepétől szeptember haváig, mint védő működött közre, amely idő alatt több s különösen az iratok között 4. napló szám alatt fekvő beadványának —amelyben különben fennt említett N. N. százados-hadbíró védőjeként be is jelentetett — szerkesztésében részt vett s egyébként is vele egyes dolgokat bizalmasan közölt, a Kbp. 110. §-ának 2. pontja értelmében, a bírói működésből kizárandó lett volna. Ez a semmiségi panasz alapos. Ugyanis N. százados-hadbíró, aki a főtárgyaláson a tárgyalásvezetői funkciókat látta el, ebben az ügyben kétségtelenül mint védő is közreműködött. Amint azt említett N. N. százados-hadbíró idevonatkozó jelentésében maga is elismeri, vádlott által, a 4. napló szám alatt fekvő beadvány tanúsága szerint^ előzetes megbeszélés és egyetértés után védőjeként hivatalósan is bejelentetvén, éppen a szóbanforgó és vádlottnak a vádiratra tett észrevételét tárgyazó e jelentését, nevezett N. N. századoshadbíró előzőleg átnézte és átjavította, miből kö-