Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

101 vetkezőleg e beadvány, csakis nevezett századoshadbírónak, mint védőnek, helyeslése után nyújtatott be illetékes helyre. Ha már most N. N. százados-hadbíró, ezek után, az ügy további menetébe, mint védő többé semmi irányban sem folyt be, sőt időközben, mindkettőjüknek a harctérre való távozása folytán védői tisztségéről lemondott s ha tény is az, hogy N. N. százados-hadbíró, a védelem vállalására, elöljárói engedélyt nem kért és nem kapott, mindezek a körülmények nem érintik annak a ténynek fennforgását, hogy nevezett századoshadbíró ebben az ügyben védői funkciókat teljesített akkor, amikor a vádlottnak egy, az ügyre vonatkozó terjedelmesebb beadványát átjavította, mely ténykedésével, a vádlott intencióival való egyetértésének kifejezést adott. Minthogy pedig a ÍCbp. 110. §-ának 2. pontja szerint, minden bírói működésből ki van zárva az, aki az ügyben mint védő közreműködött, minthogy továbbá N. N. százados-hadbíró, ez ügyben, védői funkciók teljesítése dacára szerepelt az ez ügyben megtartott főtárgyalás tárgyalásvezetőjeként s mint ilyen vett részt az ítélethozásban is, a Kbp. 358. §-ának 1. pontjában 3. helyen megjelölt semmiségi ok fennforog. Jegyzet. A L. L. T. 1915 március l<5-án kelt R. 239/14. számú határozatában szintén kimondja, hogy az ítélethoziataLban, egy olv személynek közreműködése, akivel szemben valamely kizárási ok forog fenn, akár tétetett indítvány, akár nem, semmiségi okot képez. 25. sz. döntvény. (Kelt 1917 január hó 30-án, a P. 395/16. számú bűnügyben.) A Kbtk. 289. §-ának a) pontjában körülirt bűntett fogalmához. *