Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

rendelőnek, amelyen belül a vállalkozói szolgáltatás bizonyos kellékeitől eltekinthet. Ez esetben a vállalkozó a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése szerint járhat el. Egyes esetekre azonban a megrendelő kockázatviselési lehetősége nem terjed ki, ilyenkor a vállalkozó a munkát a megrendelő kockázatára sem végezheti el, hanem meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, tehát a Ptk. 392. §-ának (4) bekezdése szerint kell eljárnia. A vállalkozónak ez az eljárása nem ütközik azokkal a követelményekkel, amelyek szerint a beruházások megvalósításánál a gazdaságossági szempontokat előtérbe kell helyezni. Az emberi környezet védelméről szóló törvény már idézett 2. §-ának (1) bekezdéséből ugyanis megállapítható, hogy az emberi környezet védelme az egész társadalom érdeke, tehát a gazdaságossági szempontokat is az egész társadalom érdeke szempontjából kell figyelembe venni. Ha tehát a gazdálkodó szervezet anyagi érdeke, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni szempontja vagy mérlegelése ütközik össze a környezetvédelemhez fűződő társadalmi érdeket szolgáló jogszabályokkal, illetőleg követelményekkel, akkor az utóbbiakat kell előtérbe helyezni, és ezért a környezetvédelmi berendezés megvalósítását nem lehet mellőzni. Mindebből következik, hogy mivel a környezetvédelmi törvény rendelkezései és a környezetvédelmi követelmények, előírások nem állíthatók szembe a gazdaságossági követelményekkel, ha a megrendelő kockázatviselési lehetősége az előbbiek szerint nem érvényesülhet, a vállalkozó akkor jár el megfelelően, ha a jogszabályba ütköző utasítás teljesítését a Ptk. 392. §-ának (4) bekezdése alapján megtagadja. A környezetvédelmi jogszabályokba, illetőleg követelményekbe ütköző tervezői, illetőleg kivitelezői munkát tehát a vállalkozó nem végezheti el. GK 26. szám (Hatályát vesztette a GK 36. sz. kollégiumi állásfoglalás folytán.) GK 27. szám /. A bíróság a szállítási szerződések körében a Ptk. 380. §-ának (3) bekezdése alapján a részteljesítés (részteljesítések) határidejét abban az esetben állapíthatja meg, ha a) a felek a szerződésben a részletekben történő teljesítésben megállapodtak, a teljesítés időpontját azonban nem határozták meg; b) a szerződés részletekben történő teljesítésre vonatkozó megállapodást nem foglal ugyan magában, de tartalmából, céljából, a szolgáltatás jellegéből, a felek tárgyalásaiból, korábbi hasonló tárgyú szerződéseiből, illetőleg a huzamos ideje fennálló kapcsolatukban kialakult gyakorlatból az összes körülmény mérlegelésével azt lehet megállapítani, hogy a szerződés megkötésekor az akaratuk részletekben történő (ütemezett) szállításra irányult. 50