Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

//. A Ptk. 380. §-a (3) és (4) bekezdése akkor is alkalmazható, ha a szerződéskötési kötelezettség nem áll fenn. I. A Ptk. 380. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a felek a szerződésben a részletekben történő teljesítés időpontját nem határozták meg, a bíróság bármelyik fél kérelmére — a szerződés céljának és tartalmának, valamint a szükségleteknek és a teljesítés lehetőségeinek figyelembevételével — a határidőket megállapíthatja. Ugyanennek a §-nak a (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a felek részletekben történő teljesítésben állapodtak meg, de az egyes részteljesítések mennyiségét nem határozták meg, részletenként azonos mennyiséget kell átadni, a bíróság azonban az egyes részteljesítések mennyiségét eltérően is meghatározhatja. A két egymást követő bekezdés eltérő szövegezése miatt a jogalkalmazásban bizonytalanság keletkezett abban a kérdésben, hogy a (3) bekezdés alkalmazásához is szükséges-e a részletekben való teljesítésben történő megállapodás, vagy ennek helye van abban az esetben is, ha a szerződés erre vonatkozóan semmilyen rendelkezést (kikötést) nem tartalmaz. Az ismertetett (3) bekezdés arra az esetre rendelkezik, amikor a felek a szerződésben a részteljesítés időpontját nem határozták meg. Ebből következik, hogy magára a részteljesítésre vonatkozó akaratuknak meg kellett nyilvánulnia, csupán a határidő megjelölésének elmulasztásáról van szó. A helyes értelmezés szerint tehát az említett két rendelkezés tartalmilag a bírósági eljárás feltételét illetően nem különbözik egymástól, mindkettő a feleknek a részteljesítés tényében való megállapodásából indul ki. Abból a szempontból azonban, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, hogy a szerződő felek akarata valóban a részletekben történő (ütemezett) szolgáltatásra irányult, a szerződés szövegét a bíróságnak a Ptk. és a hatályos jogszabályok egyéb idevonatkozó rendelkezéseivel összevetve kell értelmeznie. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 4. §-a a szerződés lényeges tartalmaként különösen a szolgáltatás tárgyának mennyiség, minőség és választék szerinti meghatározását, továbbá a teljesítés naptár szerinti idejét és az ellenszolgáltatást emeli ki. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában a felek a szerződést akár szóban, akár írásban kössék meg és kimondja azt is, hogy a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Elsősorban e rendelkezésekből kell tehát a bíróságnak kiindulnia annak a vitás kérdésnek az eldöntésénél, hogy a felek a részletekben történő teljesítésben megállapodtak-e, tehát a Ptk. 380. §-ának (3) bekezdését lehet-e alkalmazni. Ha ugyanis a részteljesítésben megállapodtak, ezek időpontja már nem tekinthető olyan lényeges kérdésnek, amelynek hiánya miatt a szerződés létrejötte vitatható lenne. Olyan esetekben, amikor a szerződés a részletekben történő teljesítésre kifejezett 51