Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
10%-os tolerancia esetén — annak 90%-át szállítja le, a megengedett eltérés határán belül marad és így a szerződést annak tartalma szerint teljesítette. Ha azonban a teljesítés pl. csak 80%-os, kötelezettségét az eredeti mennyiség tekintetében szegte meg és nem 10%, hanem 20% lemaradás után kell késedelmi kötbért fizetnie. A fentiektől eltérően alakul a helyzet a szín- és nagyságeltérés kikötése, illetőleg a megszabott arányok megsértése esetében. Ilyenkor ugyanis nem lehet szó a szerződés mennyiségi eltéréséről, mert a szállító a kikötött mennyiségű terméket szállítja a megengedett toleranciát meghaladó nagyságban vagy színben, s így nincs ok arra, hogy a szerződésben a szín- vagy nagyságeltérést engedélyező kedvezményt a szállító elveszítse. Ebből következik, hogy a színre és nagyságra vonatkozóan megállapított tolerancia túllépése esetén a szállító kötbérfizetési kötelezettsége csak a megengedett eltérést meghaladó szállítás alapulvételével áll fenn. Ez nem érinti a választéki eltérés miatt érvényesíthető minőségi kötbért, illetőleg egyéb vagyoni szankciót. GK 14. szám (A GK 22. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A vállalat a tevékenységének kockázatát maga viseli még akkor is, ha károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították. Ha azonban a közlés annyira határozott, hogy a vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével, különösen ha emiatt más irányú kötelezettség vállalásáról lemondott vagy nagyobb arányban indokoltan költekezett, a bíróság a Ptk. 6. §-a alapján akár egészben vagy részben megtérítésére kötelezheti azt a vállalatot, amelyik részéről a közlés történt. A Ptk. 6. §-ában foglalt rendelkezés szerint a kár egészben vagy részben való megtérítésére lehet kötelezni azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Ez a szabály az ún. utaló magatartásokért általában való helytállást mondja ki, aminek a gazdálkodó szervezetek, közöttük a vállalatok gazdasági kapcsolataiban is jelentősége lehet. A két együttes feltétel (az egyik fél oldalán a szándékos magatartás, a másikén a jóhiszeműség) fennforgásának szigorú követelménye a gazdasági kapcsolatok területén egyfelől azt jelenti, hogy az a vállalat, amely az utaló magatartásra tekintettel ténykedik, a kockázatot maga viseli, másfelől azonban azt is, hogy ugyancsak az utaló magatartásra tekintettel meghatározott feltételek esetén módja lehet megtérítés követelésére. Itt azonban nem kártérítési felelősségről, hanem megtérítési kötelezettségről van szó, aminek jogellenesség, illetőleg felróhatóság nélkül is helye lehet. Lehetséges, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazására bizonyos körben egyáltalában nem kerül sor. így a Ptk-hoz fűzött miniszteri indokolás példaként emeli ki, hogy 23
