Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
a terv készítése és jóváhagyása előtt a szállítóhoz címzett igénybejelentések kárkötelmet nem eredményeznek, ha a megrendelő — tervezési vagy egyéb okokból — a szállítóhoz utóbb mégis eltérő megrendelést intéz. A szabály alkalmazása egyébként — mint az indokolásból kitűnik — a gyakorlatra van bízva. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében — igénybejelentési kötelezettség nem lévén — az ilyen közlés jellege is megváltozott. Bár megrendelésnek az effajta közlés továbbra sem minősül és ahhoz olyan következmények, mint a megrendeléshez, ezután sem fűződhetnek; mégis, mint a szerződéssel való biztatás a gazdálkodó szervezetek együttműködésében, olyan elem, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése szerint az érdekelt felek együttműködése megköveteli, hogy a szerződést érintő lényeges körülményekről egymást már a szerződéskötést megelőzően tájékoztassák. Az igényre vonatkozóan adott tájékoztató közlés lényegében segítségnyújtás ahhoz, hogy a kötelezetti pozícióban levő fél (a szállító) a programját megfelelően tudja összeállítani. Pusztán a közlés alapján való esetleges felkészülés azonban bizonyos kockázatot jelent, ami a kötelezetti pozícióban levő félre hárul. Ennek megfelelően, ha mégis megtérítési kötelezettség formájában mód van a káros vagyoni hatások áthárítására, ez nem jogellenességhez kapcsolódik, hanem a kockázattelepítés vagy a kockázatmegosztás velejárója, aminek helye lehet akkor is, ha a közlő vállalat a szerződést neki fel nem róhatóan nem köti meg. Minthogy azonban a szóban levő közlés nem jelent kötelezettséget a kötelezetti pozícióban levő féllel szemben sem, az a saját érdekei szem előtt tartásával maga mérlegeli, érdemes-e vállalnia az esetleg feleslegessé váló felkészülésének kockázatát, amelyet avégből tesz, hogy saját gazdasági céljainak megvalósítása érdekében is a majd jelentkező szükségleteket kielégíthesse. Ha a kötelezetti pozícióban levő fél a hozzá érkezett tájékoztatás alapján a helyzetet úgy ítéli meg, hogy a szükséglet kielégítése végett nagyobb anyagi ráfordítást igénylő felkészülésre lenne szüksége és azzal a megrendelés beérkeztéig nem célszerű várnia, a kockázatra is tekintettel módjában áll — egyebek között — ezt is a másik fél tudomására hozni és egyúttal felvilágosítást kérni tőle arról, hogy a közlésnek megfelelő megrendelésre mennyiben számíthat. Ha erre a másik fél úgy nyilatkozik vagy olyan magatartást tanúsít, hogy abból a kötelezetti pozícióban levő fél — az adott körülményekhez képest — az előzetes közlésnek megfelelő megrendelésre következtethet, ezt jóhiszeműen tekintheti kellő alapnak ahhoz, hogy a szükségletek kielégítésének biztosítása végett a szocialista együttműködés követelményeinek a maga részéről is eleget tegyen. Az igény előzetes közlésével kapcsolatosan adott felvilágosítás, megerősítés tekintetében a közlő vállalatnak a szocialista szervezettől elvárható kellő megfontolással és körültekintéssel kell eljárnia, mert válaszának, illetőleg további magatartásának következményeiért — még ha jóhiszeműségéhez kétség nem is fér — esetleg helyt kell állnia. Előzetes közlésének megerősítése ugyanis már nyilván túlmegy az egyszerű tájékoztatáson és a szerződést illetően a másikat is szándékosan befolyásoló bizonyos elkötelezést jelent akkor is, ha ezáltal maga 24
