Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

bek.] vagy szerződéstervezetet küld}, az ajánlatához (Ptk. 211. §) a nyilatkozat hatályossá válásától [Ptk. 214. § (1) bek.] számított harminc napig kötve marad. A vállalkozási szerződések tekintetében az ajánlati kötöttség határidejét az említett rendelet 34. §-a, a kutatási (fejlesztési) szerződések vonatkozásában a 94. §-ának(l) bekezdése, a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre pedig a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A gazdálkodó szervezetek közötti más szerződések tekintetében az ajánlati kötöttségi határidőket ugyancsak jogszabály állapítja meg. A felek az ajánlati kötöttséget meghatározó határidőktől — a jogszabályi előírások szerint — csak közös megegyezéssel térhetnek el. A jogszabályok azonban a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései vonatkozásában sem tartalmaznak az eltérő szerződési nyilatkozat, az ún. „véleményeltérés" közlésére vonatkozólag időpontokat meghatározó részletesebb rendelkezést. A Ptk. 205. §-a szerint a szerződés létrejöttéhez a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése, a lényeges feltételekben való megállapodása szükséges; a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, s ha szerződéskötési kötelezettség esetén a szerződési nyilatkozataik eltérnek egymástól, kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni. Felmerül a kérdés, hogy az ajánlati kötöttségre, az eltérő vélemények nyilvánítására, illetőleg elfogadására megállapított határidőn belül van-e lehetőség arra, hogy a fél az eltérő véleményét egyes feltételekre vonatkozólag külön, több részletben közölje, illetőleg az egyszer már közölt eltérő vélemény kizárja-e, hogy a fél a még le nem járt határidőn belül további ilyen nyilatkozatot tegyen. A szerződés egyes feltételeiben megnyilvánuló érdekek, illetőleg érdekellentétek nem szükségképpen azonos időpontban jelentkeznek s olykor a felek előtt érdekeik csak fokozatosan, az összefüggések mélyebb felismerése után válnak nyilvánvalóvá, aminek következtében az arra nyitva álló határidőn belül több ízben és az egyes feltételekre külön is kifejezik véleményeik eltérését. Ezért az említett jogszabályok céljával ellentétes és gazdaságilag is helytelen lenne az olyan megoldás, amely a részleges véleményeltérés közléséhez a létesítendő megállapodás ezzel nem érintett részei tekintetében a felek akaratmegegyezésének vélelmét fűzné és ezzel meghaladottá, lejárttá válnék a nyilatkozattételre nyitva álló határidő még hátralevő része is. A jogszabály helyes értelmezése tehát az, hogy az eltérő véleményt az ajánlati kötöttségre megállapított határidő alatt több részletben is lehet közölni. Más megítélés alá esik, ha a szerződő felek egyike az eltérő vélemény közlésére nyitva álló határidő lejárta előtt a másik félnek az ajánlat minden részére kiterjedő nyilatkozatát teljes egészében elfogadja. Ilyen esetben nincs lehetőség arra, hogy a felek egyike újabb véleményt közlő szerződési nyilatkozatot tegyen, mert a szerződés már létrejött. A szerződés létrejötte után tett ilyen nyilatkozathoz tehát nem fűződik joghatás. GK 8. szám (Hatályon kívül helyezte a GK 22. sz. kollégiumi állásfoglalás.) 18