Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

tényleges vagyoncsökkenést és ezen felül még az elmaradt hasznot is meg kell téríteni. Ilyen esetben a fizetendő kártérítési összeg gyakorlatilag általában az az ár, amelyért a károsult az árut továbbadni jogosult lenne. így kiskereskedelmi vállalat részére fuvarozás esetén a fogyasztói ár. Természetesen az adott konkrét esetek szerint sor kerülhet egyéb körülmények vizsgálatára is (pl. akkor, ha a károsultnak, hogy ezt az árat elérje, szükségképpen további költségei is felmerültek volna). Némileg más a helyzet tranzitszállításnál, valamint vállalaton belüli (gyártóüzemből a raktárba, vagy a raktárból a felhasználási helyre stb.) fuvarozás esetében. Tranzitálásnál az eredeti szállítón kívül maga a tranzitáló is szállító, mindketten állítanak ki „szállítói" számlát és a két számla összege egymástól általában eltér. Ha az eredeti szállító az árut a tranzitáló megrendelője részére feladja, a továbbítás módjától függően az átadás helye a megrendelő telepe vagy a rendeltetési állomás. A kárveszély ilyen esetben a Ptk. 279. §-ának (2) bekezdése szerint — eltérő megállapodás hiányában — az átadásig őt terheli. A kétféle szállítói számla közül tehát annak a szállítónak a számláját kell a kártérítés összegének megállapításánál figyelembe venni, amelyik számla kárveszélyviselés szempontjából szállítói számlának minősül. A jogszabály előírásainak helyes értelmezésén kívül ez abból is következik, hogy ha a megrendelő csak az eredeti szállító számlája alapján érvényesíthetne igényt, nagyobb terhet kellene viselnie, mint akkor, ha tranzitálás nem történt volna, ha viszont az eredeti szállító a tranzitáló számlája alapján érvényesíthetne igényt, úgy jogtalan előnyhöz jutna, mert az elveszett áruért magasabb összegű kártérítést kapna, mint amennyit neki a tranzitáló fizetett. Természetesen helye lehet ilyenkor is a fuvarozással kapcsolatos költségek megtérítésének, továbbá — szándékos károkozás esetén — a tényleges vagyoncsökkenés, valamint az igényérvényesítésre saját jogán jogosult fél elmaradt haszna megtérítésének. Vállalaton belüli fuvarozásnál a szállítóval való kapcsolat már nem ilyen közvetlen, sőt az esetek nagyobb részében nincs is olyan jogi személy, amely a kérdéses termékre nézve a károsult szempontjából szállítónak lenne tekinthető. így előtérbe lép a GFSZ 68. §-a (1) bekezdésének második fordulatába foglalt szabály, mely szerint a kártérítés alapja a hatósági ár, ennek hiányában a feladás helyén és idejében érvényben volt piaci ár, ennek nemlétében a közönséges érték. Azt, hogy a piaci ár, illetve a közönséges érték megállapításának melyik módja a legindokoltabb, a bíróságnak kell eldöntenie. Mindezek nem érintik a fuvarozónak a GFSZ 68. §-ának (1) bekezdésében megállapított fuvardíj-visszatérítési kötelezettségét. 176