Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GKT 104/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A szállítótól közvetlenül a megrendelőhöz fuvarozás alatt bekövetkezett károsodás esetén a kártérítés mértékét a szállítói számla összegének alapulvételével kell megállapítani. Tranzitszállítás esetén annak a szállítónak a számláját kell alapul venni, amelyiknek a számlája a kárveszélyviselés szempontjából szállítói számlának minősül. Vállalaton belüli fuvarozás esetén a károsult szempontjából beszerzési árnak minősülő árat kell alapul venni. A Ptk. 503. §-ának (1) bekezdése szerint a küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt. Köteles továbbá megtéríteni az elveszett dolog értékét. A (3) bekezdés szerint viszont abban az esetben, ha a kárt a fuvarozó szándékosan okozta, az ebből eredő minden kárért felelős. A Ptk. tehát — amint arra az 503. §-hoz fűzött miniszteri indokolás is rámutat — a fuvarozót terhelő szigorúbb felelősségi szabályokra figyelemmel a szándékos károkozás esetének kivételével, a kártérítés mértékét az elveszett stb. dolog értékére korlátozza, de a dolog értékének megállapítására nem tartalmaz részletes előírásokat. Csak a Ptk. indokolása utal arra, hogy ezt a kérdést a fuvarozási feltételeket tartalmazó szabályzatok rendszerint amúgy is rendezik. A Ptk. idézett rendelkezéseinek megfelelően mondja ki a 26/1960. (V. 21.) Korm. számú rendelettel kiadott Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 68. §-ának (1) bekezdése, hogy ha a fuvarozó a szabályzat rendelkezései értelmében az áru teljes vagy részleges elveszéséért, illetőleg megsemmisüléséért kártérítéssel tartozik, a kártérítés mértéke az állami vagy szövetkezeti szerv (vállalat) által kiállított szállítói számlával igazolt összeg, ilyen számla hiányában a hatósági ár, hatósági ár hiányában a feladás helyén és idején érvényben volt piaci ár, ennek nem létében a közönséges érték. Ezen felül vissza kell fizetni az elveszett áru fuvarozásával kapcsolatban kifizetett költségeket, illetőleg ezek arányos részét is, hacsak ezek a költségek a számla összegébe nincsenek belefoglalva. Az említett szakasz (3) bekezdése pedig megismétli a Ptk. 503. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést. Ezek szerint tehát az áru elveszése esetén a kártérítést elsősorban a szállítói számla összege alapján kell megállapítani, s mivel a GFSZ 68. §-ának (1) bekezdése sem feladói, hanem szállítói számla figyelembevételét írja elő, nem lehet kétséges, hogy a szállítótól közvetlenül a megrendelőhöz fuvarozás esetén mindig a szállítói számla összege alapján kell a kártérítés mértékét megállapítani. Ezen felül természetesen helye van még a most említett jogszabály értelmében a fuvarozással kapcsolatban felmerült költségek megtérítésének is. A kártérítésnek az előbbiek szerint kiszámított mértékét meghaladó kártérítés fizetésének azonban csak szándékos károkozás esetében lehet helye, amikor is a 175