Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GKT 103/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A vasút és a gépkocsi-fuvarozó a feladó és a címzett közötti szállítási, vállalkozási stb. szerződéssel összefüggően létrejött fuvarozási szerződés megszegéséért csak a fuvarozási szerződésre irányadó jogszabályokban megszabott mértékű kötbérrel és kártérítéssel tartozik. A fuvarozó szerződésszegése főként a fuvarozási határidő meg nem tartásában (késedelem), a küldemény elveszésében, megsemmisülésében, megsérülésében vagy pedig a mellékkötelezettségek nemteljesítésében (utasítások meg nem tartása, értékesítési kötelezettség elmulasztása, okmányok fel nem használása stb.) állhat. A Ptk. 500. §-ának (1) bekezdése szerint a késedelmes fuvarozó a késedelem tartamához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű kötbért köteles megfizetni. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéshez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását és nem bizonyítja, hogy a késedelmet ellenállhatatlan erő okozta. A Ptk. 503. §-ának (1)—(3) bekezdései szerint a küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt, köteles továbbá megtéríteni az elveszett dolog értékét. A küldemény megrongálódása esetében a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére, vagy pedig a rongálódás kiküszöbölésére köteles. Ha a kárt a fuvarozó szándékosan okozta, az ebből eredő minden kárért felelős. A 17/1960. (IV. 13.) Korm. számú rendelet 37. §-ának a) pontja alapján, a 3/1960. (V. 13.) KPM számú rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 55. és 56. cikke, valamint a 26/1960. (V. 21.) Korm. számú rendelettel kiadott Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 68. és 69. §-ai is a fentieknek megfelelően rendelkezik. A Ptk., a VÁSZ és a GFSZ rendelkezéseiből kitűnik, hogy a fuvarozó felelősségének mértéke általában korlátozott, azaz késedelem esetén — a határidő megtartásának írásbeli elvállalása nélkül — nem haladhatja meg a fuvardíj összegét, egyébként pedig a fuvarozó csak szándékos károkozás esetében köteles a teljes kárt megtéríteni. Ennek oka egyrészt az, hogy a jogszabályalkotó a fuvarozónak az átlagosnál szigorúbban megállapított felelősségét a kockázatviselés korlátozásával csökkenti, másrészt az, hogy a feladó és a címzett között létrejött szállítási, vállalkozási stb. szerződésnek a fuvarozó nem alanya, arról, valamint a fuvarozott árunak ebben a körben betöltött szerepéről, jelentőségéről nincs is tudomása, ezért a fuvarozó szempontjából merőben véletlenszerű lenne, hogy a szerződésszegés a tényleges káron (ami a Ptk. miniszteri indokolása szerint még a dammum emergens-nél is szűkebb) felül milyen további kárhoz, illetve milyen mértékű haszon elmaradásához vezet. 173