Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

Jogszabály szerint a megrendelőt nem terheli olyan kötelesség, hogy a hibás terméket a szállítónak visszaküldje. Ebből viszont az következik, hogy a kicserélés helye általában ott van, ahol a szolgáltatás tárgya a kifogásolás, illetőleg a hiba megállapításának idején volt. Ide kell tehát a szállítónak a csereterméket eljuttatnia. Vonatkozik ez olyan esetre is, amikor a szállítóval jogviszonyban levő megrendelő mint értékesítő vállalat a termékeket számos fogyasztó (felhasználó) részére már eladta. Mindez a termék jellegéből (fogyasztási cikk) és a szerződés reális teljesítésének kötelezettségéből eredő sajátosság, amelynek következtében a szavatossági kötelezettség teljesítésének többletköltségét (a kicseréléshez szükséges készletmennyiség finanszírozását) a szállítónak kell viselnie. A „kicserélés" során a megrendelő köteles a hibás termékeket visszaszolgáltatni, a szállító pedig más, hibátlan terméket átadni. Ezzel kapcsolatban — más jogszabályi rendelkezés vagy megállapodás hiányában — értelemszerűen irányadónak kell tekinteni a Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt azt a rendelkezést, hogy ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti. Sem a megrendelő nem köteles tehát a visszaszolgáltatással, sem pedig a szállító a cseretermék átadásával elöljárni. Természetesen a kicserélés esetén is érvényesülnie kell a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelességnek. Ennek keretében a megrendelőnek is mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kicserélés minél egyszerűbben, gyorsabban és gazdaságosabban bonyolódjék le. Pl. közölnie kell a szállítóval azt, hogy a hibás árut kinek adta el és az hol és mikor cserélhető ki. A kicserélési folyamat bizonyos részletkérdéseiben a feleknek sok esetben meg is kell állapodniuk. A kicserélés folyamatát a felek a fentiektől eltérően is szabályozhatják, amely esetben természetesen ez a rendelkezés az irányadó. így pl. a felek megállapodhatnak abban, hogy a szállító a hibátlan cseredarabokat az értékesítő vállalathoz küldi és ez a vállalat juttatja el a cseredarabokat az egyes fogyasztókhoz, egyúttal pedig begyűjti tőlük a hibás darabokat és ezeket — esetleg a költségei megtérítése mellett — visszaküldi a szállítónak. A kereskedelmi forgalom természetének általában ez a megoldás felel meg. A szavatossági igény érvényesítése során a kicserélés elrendelésével kapcsolatban a bíróság a szükséghez képest a kicserélés módozatait is rendezheti s ennek során az előbb ismertetett változatot alkalmazhatja. 172