Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

Hasonlóképpen alakul a megrendelő kötelezettsége és felelőssége is. A jogszabály vele szemben azt rendeli, hogy köteles az építőipari munkát haladéktalanul átvenni. Ez a kötelezettség természetesen csak a szerződésszerűen felajánlott szolgáltatásra áll fenn. Nyilvánvaló tehát, hogy átvételi késedelemről csak akkor lehet szó, ha a megrendelő a felajánlás ellenére az átadás-átvételi eljáráson nem jelenik meg vagy annak lefolytatását megakadályozza, illetőleg az átvételt kellő alap nélkül megtagadja. A jogszabály és a gyakorlat ilyen összefüggésben is az átvételre mint reálaktusra helyezi a hangsúlyt. Ez kitűnik abból is, hogy az átvételi késedelem ideje alatt a vállalkozó az építési-szerelési munkát őrizni köteles. Ha tehát a megrendelő a munkát az előírt eljárás nélkül ténylegesen használatba veszi, ezzel mint átvételi késedelmi helyzettel a jogszabály nem is számol. Ebből kiindulva kell a bíróságnak a tényeket az előírt átadás-átvételhez viszonyítani. A jogszabály az átadás-átvételre komplex eljárást ír elő, amely a vállalkozónak az átadás-átvétel időpontjáról való értesítésével kezdődik, ezen eljárás megtartásával folytatódik, melynek során a megrendelőnek nyilatkoznia kell az átvétel vagy át nem vétel kérdésében, a minőségi hibákról, az általa érvényesíteni kívánt szavatossági igényekről stb., s mindezekkel kapcsolatban a vállalkozó is megteszi észrevételeit. Ha erre a komplex cselekménysorozatra nem kerül sor, a felek nem hajtották végre együttesen azt, amit a jogszabály előírt. Ha a vállakozó a munkát valóban elvégezve az építményt „készre jelentette" és a helyszínről elvonult, az átadás-átvételi eljárás hiányában is azt kell megállapítani, hogy vállalt kötelezettségét teljesítette, illetőleg a megrendelőnek lehetővé tette, hogy a létesítményt fizikailag átvegye. Ha ehhez az is hozzájárul, hogy a megrendelő — bár nem az előírt komplex eljárás keretében, de később és egyoldalúan — az épületet birtokba vette, a helyzetet az ő oldaláról értékelve is azt a következtetést lehet levonni, hogy teljesítés történt és a szavatossági idő kezdőpontja a „készrejelentés", illetve az építmény átvételre való felajánlása. Ha azonban a vállalkozó az épületnek csak egyes részeit fejezi be és csak azokról vonul el, de más részei tekintetében a munkát a helyszínen tovább folytatja, már nem lehet arra következtetni, hogy „átadás-átvétel" történt. Az építési-szerelési munka oszthatatlansága ugyanis a nem önálló részek tekintetében ezt kizárja. Természetesen más a helyzet, ha a felek a Ptk. 403. §-ának (2) bekezdése és 407. §-ának (2) bekezdése alapján az építési-szerelési munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg. Ha a tényleges befejezés és elvonulás ilyen — részteljesítésként átadható — épületekre vonatkozik, sor kerülhet arra, hogy a bíróság ezekre vonatkozólag is külön megállapítsa a nem szabályszerű átadás, illetőleg teljesítés tényét. A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az építési-szerelési munkák tekintetében hallgatólagos átadás-átvételnek általában nincs helye. Ha mégis a vállalkozó az átadás-átvétel mellőzésével elvonul, a megrendelő pedig a létesítményt birtokba veszi, azt kell vizsgálni, hogy az átadás elemei (befejezés, szerződésszerű felajánlás, elvonulás, birtokbavétel) megvannak-e és mindezekből — kivételesen — lehet-e a tényleges átadás-átvétel megtörténtére, illetőleg a teljesítésre következtetni. 166