Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

rendelő ezt a jogát a szerződésben kikötött teljesítési határidő előtt gyakorolja, ha már ekkor tudomására jut, hogy a szállító a szerződésben kikötött határidőben teljesíteni nem tud. Ebben az esetben sem teheti azonban az eredeti határidőt fix lejáratúvá, hanem a szállító részére az utólagos teljesítésre az eredeti határidőnél későbbi, megfelelő (reális, fix) határidőt kell adnia. A „megfelelő" határidő azt jelenti, hogy az reális és egyúttal fix lejáratú, vagyis olyan, amelyet a megrendelő azzal a figyelmeztetéssel tűz ki, hogy azon túl a teljesítést nem fogadja el. A „megfelelő" határidőnek „reális" ismertetőjegye tartalmilag azt jelenti, hogy az ilyen határidőt a megrendelő nem önkényesen, tetszése szerint állapíthatja meg, hanem figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, a konkrét teljesítési érdekre, valamint a szállító lehetőségeire is. Ha tehát a megrendelőnek jogos oka volt az utólagos teljesítésre fix lejáratú határidőt tűzni, vagyis ha azt érdeke kielégítésének védelmében azért állapította meg, mert a későbbi időpontban teljesítés esetén a szerződés megkötésével elérni kívánt cél már nem valósítható meg, tehát a termék felhasználása vagy értékesítése lehetetlenné vagy legalábbis egészen bizonytalanná válnék, a késedelemben levő szállító teljesítési lehetősége háttérbe szorul. A megrendelő ugyanis — szintén a szállító teljesítési lehetőségétől függetlenül — a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése szerint érdekmúlás címén akkor is jogosult — az utólagos teljesítésre fix határidő kitűzésének mellőzésével — a szerződéstől elállni, ha a szállító vétlenül esett késedelembe. Kedvezőtlenebb helyzetbe tehát akkor sem kerülhet, ha még egy lehetőséget adott a szállítónak az utólagos teljesítésre. GKT 62/1973. szám Önmagában az a körülmény, hogy a jogosult a pénzbeli ellenszolgáltatás iránti követelését bírói úton nem érvényesíti, a késedelmi kamat iránti igényét nem érinti. A Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A Ptk. 302. §-a szerint pedig a jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, illetőleg elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon. A pénzbeli ellenszolgáltatás iránti követelés bírói úton történő érvényesítése nem feltétele annak, hogy a kötelezett fizetni, teljesíteni tudjon. Ezért a követelés behajtásának elmulasztása önmagában nem minősülhet jogosulti késedelemnek, tehát nem vonja maga után a késedelmi kamat iránti igény elvesztését, illetve nem érinti a késedelmi kamat mértékét. A késedelembeesés időpontjától ugyanis a kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti [Ptk. 301. § (1) bek., 60/1970. (XII. 31.) PM sz. r. 1. § (1) bek.]. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a jogosult az önkéntes, illetve szerződésszerű fizetést közvetlenül akadályozó valamely magatartásával (pl. számlázás, 136