Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A Ptk. 300. §-ának (3) bekezdése a késedelem esetében a kötelezett által válllat póthatáridő érvényességét nem köti a jogosult elfogadásához, de a jogosultat felhatalmazza arra, hogy ha a vállalt póthatáridő nem megfelelő, a bíróságtól póthatáridő megállapítását kérhesse. Ebből következik, hogy a kötelezettet az általa megadott póthatáridő akkor is köti, ha a jogosult — bár kifejezésre juttatja, hogy a vállalt póthatáridő részére nem megfelelő — a póthatáridő megállapítása iránt per megindítását elmulasztja. Ennek a mulasztásnak csak az a következménye, hogy a jogosult ennél korábbi teljesítéssel nem számolhat, illetőleg hogy -a GR 23. számú állásfoglalásban kifejtettek szerint — a póthatáridő elmulasztása jár a kötelezett újabb kötbérfelelősségével. GKT 61/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A megrendelő a teljesítési határidő lejárta előtt is, megfelelő utólagos határidő kitűzésével, fix lejáratúvá teheti a szállítási szerződést, ha tudomására jut, hogy a szállító a kikötött határidőben nem fog teljesíteni. Az utólagos határidő kitűzése során a megrendelőnek figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, így a szállító lehetőségeire is. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő függetlenül attól, hogy a szállító késedelmét kimentette-e, követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. A (2) bekezdés szerint pedig nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűntének bizonyítására sem, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban — és nem máskor — kellett volna teljesíteni, vagy* ha a megrendelő az utólagos teljesítésre megfelelő (fix) határidőt szabott és az is eredménytelenül telt el. Az elállásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 18. §-ának (4) bekezdése is. A szállítási szerződés általában a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Ennek megfelelően a felek — ha jogszabály kivételt nem tesz — a szerződés tartalmát csak közös megegyezéssel módosíthatják [Ptk. 240. § (l)bek.]. •••<; A határidős (nem fix határidejű) szerződést tehát a megrendelő egyoldalú nyilatkozattal nem módosíthatja úgy, hogy ezzel a szerződésben kikötött teljesítési határidő fix lejáratú határidővé váljék. Ehhez a felek kifejezett megállapodására volna szükség. Ha azonban a szállító késedelembe esik, a megrendelő a szerződésszegés következményeit egyoldalúan elnehezíti oly módon, hogy az utólagos teljésítésre megfelelő (reális és fix) határidőt tűz azzal a figyelmeztetéssel, hogy azon túl a teljesítést nem fogadja el [Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése]. Nincs akadálya annak, hogy a meg135