Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

a) Előfordul, hogy a kötelezett a szállítási vagy a vállalkozási szerződés teljesítésének akadályairól általános tartalmú értesítést küld, amelyben nem sorolja fel azokat a megrendeléseket (rendelési tételeket), amelyeknek határidőben teljesítése tekintetében akadály merült fel és nem közli a teljesítés előrelátható idejét sem. Az általános tartalmú akadályközlések nem felelnek meg annak a célnak, amit a vállalatok közötti együttműködés, valamint a szerződésszegés következményeinek a másik fél részéről való elhárítása vagy enyhítése érdekében [Ptk. 300. § (3) bek., 392. § (2) bek.] meg kell valósítaniuk. Az ilyen akadályközlés a megrendelőknél bizonytalanságot és tervszerűtlenséget okoz. A megrendelő vállalatoknak sok esetben további akadályközlést kell tenniük saját megrendelőiknek és az akadályközlés általánossága miatt kénytelenek esetleg összes megrendelőiknek olyan értesítést küldeni, amely nem felel meg a való helyzetnek. Ezen felül az általános tartalmú akadályközlés azért is helytelen, mert az egész szerződésre vonatkozik, annak ellenére, hogy abból egyes tételeket, sőt gyakran a megrendelések jelentős részét az eredeti szerződési határidőben teljesítik. Az általános tartalmú értesítés tehát nem tekinthető a jogszabályban előírt kötelezettség teljesítésének, és az akadályközlés csak akkor fogadható el megtörténtnek, ha az értesítés tartalmazza az érintett megrendelések (tételek) pontos megjelölését, valamint a teljesítés előrelátható idejét. b) A kötelezett vállalatok olykor a jogszabály rendelkezéseinek téves értelmezésével egyes esetekben alaptalanul is akadályt közölnek a másik féllel. A másik szerződő félnek ilyen esetben az akadályközlést tovább kell adnia saját szerződő feleinek és a szükséghez képest egyéb intézkedéseket is kell tennie (pl. módosítania kell termelési programját vagy szükségletét más forrásból kell kielégítenie). Az alaptalan akadályközlés a címzett vállalat, valamint az azzal szerződéses viszonyban levő többi fél gazdálkodását megzavarja és károkat idézhet elő. Az olyan alaptalan akadályközlést, amely károsodásra vezet, jogellenesnek kell tekinteni. Aki pedig jogellenesen másnak kárt okoz — az általános szabálynak megfelelően [Ptk. 339. § (1) bek.] — köteles azt megtéríteni. Ilyen esetben kimentésre általában nincs lehetőség, mert a kellő körültekintés és megfontolás nélküli akadályközlés felróható magatartás. A vállalat ugyanis a szóban forgó esetben nem úgy jár el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. §(1) bek., 41. §(1) bek.]. GKT 60/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A késedelemmel kapcsolatban vállalt póthatáridő a szállítót, illetve a vállalkozót akkor is kötelezi, ha azt a megrendelő nem fogadta el, de a számára megfelelő póthatáridő megállapítása iránt pert nem indított. 134