Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

jogcselekményeire — hacsak a szállítmányozásról szóló XLIII. fejezetből más nem következik — a bizomány szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Polgári Törvénykönyvnek a bizományról szóló XLII. fejezetén kívül azonban a gazdasági életben viszonylag széles körben érvényesül „a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről" szóló, az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendeletnek a bizományi szerződést szabályozó fejezete. Felmerül ezért az a kérdés, hogy a szállítmányozó szerződéseire és jogcselekményeire — különösen az elszámolásra, a feleket illető összegek átutalására — nézve mögöttes jogterületként alkalmazhatók-e az említett rendeletnek a bizományi szerződésről szóló rendelkezései. Az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről rendelkezve ezek egyik típusaként szabályozza a bizományi szerződést. A rendelet célja az, hogy a külkereskedelem számára lehetőséget teremtsen szállítási szerződések helyett más, adott esetben megfelelőbb szerződéstípusok alkalmazására és ebben a tekintetben — meghatározott keretben — szabad választási lehetőséget biztosít, a módosítás során beiktatott új VI. fejezetében pedig a külkereskedelmi vonatkozású szállítmányozási szerződésekre külön, önálló rendelkezéseket is tartalmaz. A rendelet személyi hatálya korlátozott, csakis külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatokra vonatkozik, amennyiben azok belföldi termelő, felhasználó gazdálkodó szervezetekkel kötnek szerződést. A rendelet tehát a Ptk-nak a bizományra vonatkozó rendelkezéseivel szemben különös szabályként hatályosul. A rendelet tárgyi és személyi hatálya egyaránt körülhatárolt és az így megvont határon túlmenően csakis akkor lenne alkalmazható, ha azt jogszabály kifejezetten rendelné. Ilyen jogszabály azonban nincs. Egyébként az említett rendelet 13. §-ának (1) bekezdése az ebben a körben köthető bizományi szerződést sok tekintetben eltérően is határozza meg attól, ahogyan a bizományost a Ptk. 507. §-a meghatározta. A fentiekből következőleg a Ptk. 521. §-ának (3) bekezdésében a bizomány szabályaira való utalás csakis a Ptk-nak a bizományról szóló XLII. fejezetére vonatkoztatható, tehát az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendeletnek a bizományi szerződésekről szóló rendelkezéseit a szállítmányozási szerződések körében nem lehet alkalmazni. GKT 45/1973. szám Ha a szállítmányozó az áruküldeménynek a vasúti állomáson történő átvételéhez a tanácsi kiküldöttet kellő időben meghívta, de az oda késve érkezett és emiatt kocsiálláspénzt fizetett, a megbízó köteles ezt megtéríteni. A Ptk. 518. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozó a szállítmányozási díj, valamint a szállítmányozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítését követelheti. Ennek a szabálynak a tanácsi kiküldött igénybevételével kapcsola120