Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

tos alkalmazása során mindenekelőtt eldöntésre szorul az a kérdés, hogy az igénybevétel szükséges és hasznos volt-e. E rendelkezés alkalmazása körében — hacsak az ügy körülményeiből más nem következik — a tanácsi kiküldött igénybevételét általában szükségesnek és hasznosnak kell tekinteni minden olyan esetben, amikor a vasút a darabszámlálást vagy a súlymegállapítást megtagadja. Ha pedig a tanácsi kiküldött igénybevétele szükséges és hasznos, ennek későn érkezése következtében felmerülő kocsiálláspénz megtérítése iránti igény is a fent említett rendelkezés alapján jogszerű. A kocsiálláspénz ugyanis nem a szállítmányozó magatartása folytán keletkezett, hanem ez az adott helyzetben akkor is felmerült volna, ha a szállítmányozási megbízás hiányában maga a címzett jár el és a tanácsi megbízott közreműködését ő veszi igénybe. A Ptk. 520. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel. Mivel a jelen esetben a kár nem a küldeményben következett be, ezért azt a kártérítés általános szabályai szerint kell megítélni. Nyilvánvaló, hogy a tanácsi kiküldött késése — befolyásolhatóság hiánya miatt — a szállítmányozót terhelő elvárhatóság körén kívül esik. Ha pedig a kárért a szállítmányozó felelőssége nem állapítható meg, úgy szükséges és hasznos eljárásának ilyen következményeit — a Ptk. 521. §-ának (3) bekezdésére, az 513. §-ának (2) bekezdésére, valamint a 475. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel — a megbízónak kell viselnie. GKT 46/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Gazdálkodó szervezetek közötti szállítási és vállalkozási szerződés megszegése miatt fizetendő kártérítésbe csak azt a kötbért lehet betudni, amelyet a kárt szenvedett fél ugyanabból a szerződésszegésből folyóan kapott a másik féltől. A Ptk. 246. §-ának (2) bekezdése szerint a jogosult a kötbért meghaladó kárát érvényesítheti, azaz a kötbért a kártérítés összegébe be kell tudni. Ezek a rendelkezések nem döntik el azt a kérdést, hogy a szerződésszegés által okozott kár összegébe az adott jogviszony körében elkövetett valamennyi szerződésszegés miatt fizetendő kötbért be kell-e tudni vagy pedig csak azt a kötbért, amely a kárt szenvedett félnek ugyanazon szerződésszegés alapján jár a másik féltől. A kérdés felmerülhet pl. az olyan kettős szerződésszegés esetén, amikor a szállító egyrészt késedelmesen, másrészt hibásan teljesít és a megrendelőnek az egyik miatt kára keletkezik. Ilyen esetben a megrendelőnek késedelmi és hibás teljesítési kötbérre, valamint kártérítésre nyílik igénye. Az olyan értelmezés, amely szerint a kártérítés összegébe az adott esetben mind a késedelmi, mind a hibás teljesítési kötbért be kell tudni, figyelmen kívül hagyja a kötbér célját, illetve a kötbér és kártérítés meghatározott szerződésszegésen alapuló szoros összefüggését. 121