Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

— araennyiben ebből kifolyólag kárt szenvedne — tőle a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében kártérítést igényelhet. Ha az előbbiekben ismertetett kötelezettségvállalás szállítási szerődéssel kapcsolatos, az a fél, amelyik a szállítási szerződést az említett vonatkozásban megszegi, meghiúsítja, a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítési és kötbérfelelősséggel tartozik. Ehhez képest a szállító ugyanezen rendelet 20. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott meghiúsulási kötbért tartozik fizetni. Előfordulhat azonban, hogy a jogosult félnek az értékesítési kizárólagosságra vonatkozóan vállalt kötelezettség megsértése ellenére továbbra is érdeke fűződik ahhoz, hogy a megállapodás a kikötött idő tartamára hatályos maradjon, s hogy a kötelezett legalább a még hátralevő időben a szerződésnek megfelelő magatartást tanúsítson. Ilyen esetben a jogosult a szerződésszegőt a kötelezettsége teljesítésére keresettel szoríthatja, amelyben azt kéri, hogy a bíróság ó't a jogsértő magatartástól, a szerzó'désellenes tevékenységtől tiltsa el, illetőleg az attól való tartózkodásre kötelezze. Természetesen ilyen esetben is helye van a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti igénynek. A jogosult kötbérre ilyenkor csak akkor tarthat igényt, ha az értékesítés kizárólagosságára vonatkozó megállapodás biztosítására a szerződés külön kötbérkikötést tartalmaz. GKT 24/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a felek a szállítási szerződésben a minőséget olyan mintával határozzák meg, amelyet a szállító jóváhagyás végett a megrendelőnek bemutatni köteles, a szerződés a minta elfogadásának időpontjában jön létre. Előfordul, hogy a felek a szállítási szerződésben a minőség pontos meghatározása helyett abban állapodnak meg, hogy a szállító későbbi időpontban mintát fog bemutatni a megrendelőnek, amelyet az a szükségletének kielégítésére alkalmassága esetén elfogad. Az ilyen tartalmú szerződéskötés általában a termelési sajátosságok és a forgalmazás során kialakult követelmények miatt válik szükségessé. Eldöntésre szorul az a kérdés, hogy az ilyen szerződés mikor jön létre: az aláírás alkalmával-e, vagy pedig akkor, amikor a megrendelő a neki bemutatott mintát elfogadja. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 4. §-a szerint a szállítási szerződés lényeges tartalmához tartozik — egyebek mellett — a szolgáltatás tárgyának minőség szerint való meghatározása. A fent említett esetben a szerződő felek a minőségre vonatkozó megállapodásukat későbbre halasztják, így a szerződés aláírásakor egyik lényeges kérdésben még nincs közöttük megegyezés, ezért a szer100