Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
ződést már akkor létrejöttnek tekinteni nem lehet. A hiányzó lényeges kellékben való megállapodás akkor történik meg, amikor a szállító által később bemutatott mintát a megrendelő elfogadja, ezért a szállítási szerződés közöttük csak a minta elfogadásának időpontjában jön létre. GKT 25/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A tröszt külön meghatalmazás nélkül a keretében működő vállalat nevében szerződést nem köthet és a gazdasági perekben a vállalat képviseletében nem járhat el. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 2. §-ának (5) bekezdése szerint az állami vállalat, 47. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a tröszt és az irányítása alatt működő tröszti vállalatok jogi személyek. Nincs azonban olyan szabály, hogy a tröszt az irányítása alatt működő tröszti vállalatok nevében szerződéseket köthet, jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat és perben állhat. A törvény 47. §-ának (1) bekezdése a tröszt céljául a felügyelete alá tartozó vállalatok gazdaságos működésének és fejlesztésének előmozdítását és e vállalatok gazdálkodásának összefogásával azok irányítását jelöli meg. A törvény 49. §-ának (1) bekezdése szerint a tröszt jogosult a tröszti vállalatot meghatározott tevékenység folytatására utasítani vagy gazdálkodására kötelező irányelveket kiadni és a tröszti vállalat eszközeit a népgazdaság érdekében átcsoportosítani. Ezek a rendelkezések a vállalatok gazdálkodási tevékenysége tekintetében a tröszt részére kétségtelenül jelentős beavatkozási jogot biztosítanak, ami indokolt is, mert éppen ennek érdekében hozták létre; ez a jogkör a tröszt tulajdonképpeni funkciójából következik. A tröszt rendelkezési, utasítási joga alapján meghatározhatja pl. a termelési feladatokat, elrendelheti a vállalatok tevékenységéhez szükséges anyagok és eszközök közös beszerzését, a termékek közös értékesítését, a beruházási tevékenység központi lebonyolítását, az álló- és forgóeszközök átcsoportosítását stb. Az ilyen — belső, szervezési, gazdálkodásirányítási — rendelkezések folytán harmadik személyek a náluk jelentkező hátrányos következményeket nem viselhetik; ha tehát a tröszt olyan rendelkezést tesz a keretébe tartozó vállalatnál, amely a vállalat harmadik személlyel kötött szerződésének megszegésére vezet, ezért a harmadik személlyel szemben a vállalat felel. A tröszt és a keretébe tartozó vállalatok között, belső viszonyukban tehát érvényesül az egység elve, de ez mégsem jelenti azt, hogy a tröszt pusztán helyzeténél fogva a keretébe tartozó vállalat helyébe léphetne, mert ezáltal a tröszt és a vállalata közötti különbség teljesen elmosódnék. Kifelé, harmadik személyek irányában a vállalatnak a külön jogi személyiségével járó önállósága a jellemző. Ezt nem korlátozza az, hogy a vállalat a tröszt keretébe tartozik. Az általános szabály szerint szerződést kötni más személy (képviselő) útján is lehet [Ptk. 219. § (1) bek.], de ehhez — a törvényen, hatósági rendelkezésen és az 101
