Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 14. §. 88 yáltójogokat, nem tekinthető előzőjétől független harmadik személynek, s mindazon kifogásokat tűrni tartozik, melyek előzőjével széniben felhozhatók lettek volna, s hogy előzője vele szemben váltói uton nem felelős, minden más tekintetben azonban az utóforgatmány a rendes forgatmány szabályai alatt áll, jelesen pedig jogot ad a váltói utoni fellépésre. A. m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1891 január 14-én 880/1890. sz. a.) Vájjon az üres forgatmány lejárat előttinek vagy utáninak tekintendő-e: nem a forgatmány keltének, hanem felhasználásának ideje veendő irányadóul; azon váltóbirtokos tehát, ki lejárat előtt kelt üres forgatmány alapján, de lejárat után jutott a váltó birtokába, csak az előző forgató jogaiba léphetett, s több jogot, mint a mennyivel ez az elfogadó irányában birt, nem érvényesithetett. (Curia 1879 október 23. 864/1879. sz. a.) Annak a váltóbirtokosnak a jogszerzése, a ki a váltó tulajdonát az óvás felvételére rendelt határidő eltelte előtt keletkezett üres forgatmány alapján ugyan, de a váltó átadásával mégis csak az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után szerezte meg, a váltótörvény 14. §-ának rendelkezése alá esik s igy mint utóforgatmányos csakis azokat a jogokat szerezte meg, melyekkel a forgató birt. (Curia 1898 április 23-án 239/1898. sz. a.) A váltó kelte előtti kelettel ellátott forgatmány aggályos volta hivatalból figyelembe nem vétetett, daczára, hogy a váltóadós vitatta, hogy felperes nem harmadik személy; s igy ez a nem kifogásolt aggályos kelet az utóforgatmány vélelmét meg nem állapítja. (Curia 1897 október 26-án 872/1897. sz. a.) Ha az óvási határidő eltelte előtt, de az óvás felvétele után történt a forgatás, utóforgatmány esete áll be. A m. kir. Curia: A B. alatti óvás és különösen az abban foglalt váltómásolatból kitűnik, hogy a kereseti váltónak törvényszerű birtokosa ugy a lejárat, valamint az óvás felvételekor Sch. Mendel volt, és hogy a váltónak felperesre való átruházása csak az óvatolás után, azonban a V. T. 41. §-ában az óvás felvételére engedélyezett határidő lejárta előtt történt. Ez utóbbi körülmény azonban a felperesre történt átruházását forgatmánynyá nem minősiti azért: mert a váltónak megállapított lejárati ideje azon időpont, melyben a váltókötelezettségben álló személyek egymás6*