Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

2 Váltótörvény 1. §. ján született alperes az 1890-ik évben még 24-ik évét be nem töltötte, igy a váltótörvény 1. §-a értelmében szenvedő váltó képességgel nem bírván, elfogadói aláírásából váltójogi kötelezettség nem származhat. Az a körülmény, hogy a váltó birtokosa nem A. J. a vlt. 90. §-a értelmében figyelembe vehető nem volt, mert a szenvedő váltóképesség hiánya a váltó mindenkori birtokosa, tehát a harmadik személy ellen is érvényesíthető váltójogi kifogás. Igaz ugyan, hogy a váltótörvény 93. §-a szerint a váltó birtokos bármely hiányzó váltókelléket, és igy a váltó keltét is — megállapodás hiányában, tetszés szerint — kitölteni joga van, az is igaz, hogy a váltó kelte 1899 február 24-re, tehát oly időre töltetett ki, a mikor az elfogadó már nagykorú volt; a felperesnek idevonatkozó érvelése azonban nem volt figyelembe vehető, mert a szenvedő váltóképesség hiánya a kötelezettség keletkezésének az idő pontjában volt állapot szerint lévén elbírálandó; minthogy alperes a váltót kiskorúsága idejében kitöltetlenül adta át és irta alá A. J.-nak, és minthogy a fentiek szerint az alperes ugy a váltó elfogadásának, mint annak használatba adásának az idejében még kiskorú volt; kétségtelen, hogy ez a váltó az utólagos kitöltés által sem vonhat maga után váltókötelezettséget. Nem volt figyelembe vehető felperesnek az az ellenvetése sem, hogy az alperes az 1890. évi május 3-ik napján nagvkorusittatott, mert ezt az időpontot a váltó elfogadása különben is megelőzte, amennyiben a fenti tényállás és magának A. J.-nak az előadása szerint is, az alperes a váltót örökségének a kiutalása és felvétele előtt irta alá, a váltóaláirás ez időpontját tehát A. J. tévesen tette július vagy augusztus hónapra, és mert a helybeli árvaszéknek fenti számú végzésében az alperes nem nagykorusittatott, (1877: XX. 4. §.), hanem csupán gyámhatósági jóváhagyást nyert önálló ipar folytatására, az önálló ipart azonban ő nem folytatta, már pedig a váltótörvény 1. §-a szerint nem teljes korúak szenvedő vfatóképességgel csak az esetben birnak, ha önálló ipart űznek, végül, mert a kávéház, melyhez az alperes örökségének a felvétele után vétetett fel csendes társként, melynek tehát tényleges iparüzője szintén nem volt: a váltó kiállítása után nyilt meg, ekként felperesnek az az állítása, hogy az alperes a kiállításának az idejében már szenvedő váltóképességgel birt, alaptalan. A kir. Tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felek között nem vitás, hogy alperes még nem volt 24 éves, a mikor a kereseti váltót elfogadói aláírásával ellátta. E tényállással szemben pedig azt, hogy a kérdéses váltó nyilatkozat kiállításának idejében alperes tényleg önálló ipart űzött, az alperes tagadásával szemben, felperesnek bizonyítani kellett; a ki azonban ezt nemcsak, hogy be nem bizonyította, hanem a per