Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

82 Váltótörvény 14. §. Ha felperes kötelezettsége, melynek biztosítására üres forgatmányok adattak át alperesnek, megszűnt, alperes az üres elfogadványok kiadására kötelezendő és pedig a váltóürlapok esetleges megsemmisítésével felmerülendő költség viselésének kötelezettsége mellett. Kolozsvári T.: Az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva és főleg azért hagyatik helyben, mert maguk alperesek elismerik, hogy a kereset tárgyát képező, felperesek elfogadmányával ellátott váltókat felperesektől biztosítékul átvették és hogy felperesek kötelezettsége, melynek biztosításául a váltók adattak, megszűnt: következőleg megnyílt felpereseknek a joga a váltótörvény 39. §-a értelmében azok kiadását kérni és igy alperesek a váltók kiadására helyesen köteleztettek. Az pedig, hogy alperesek a váltók ki nem adása esetén annak tűrésére köteleztettek, hogy azok megsemmisíttessenek, reájuk nézve jogsérelmet nem képez, miután előadásuk szerint azt ugy is megsemmisítették, amit különben nem igazoltak, hogy pedig a megsemmisítés bírói eljárás utján kirnondassék, felperesek kérni jogosultak, miután az azon váltókra vezetett elfogadmányuk következtében azokhoz vagyoni érdek füzi. Alperesek a megsemmisítési eljárás költségei viselésére kötelezendők voltak, mert ahelyett, hogy a váltókat jogosult tulajdonosuknak, felpereseknek, kiadták volna, önhatalmúlag és igy jogosulatlanul megsemmisítették, ezáltal a megsemmisítési eljárásra okot szolgáltattak. C: A másodbiróság Ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy az alperesek a váltóürlapok esetleges megsemmisítésével felmerülhető költség viselésének kötelezettsége mellett tartoznak a kérdéses űrlapokat kiszolgáltatni. Indokok: A másodbiróság vonatkozóan felhozott és felhívott indokolása alapján kellett helybenhagyni, elhagyásával mégis a V. T. 39. §-ára alapított indoknak, mint amely már csak azért sem áll meg, mert a kereset elfogadói aláírással ellátott váltóürlapok kiadására irányul. (1908 ápr. 2. 1920/907. sz.) A kir. ítélőtábla: Felperest mint váltókezest a forgatmány alapján a váltói utoni fellépési jog nemcsak akkor illeti meg, hogy ha a váltó reá annak lejárata előtt (V. T. 9. §.), hanem akkor is, ha az reá az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgatmányoztatott. (V. T. 14. §.) Az utóforgatmány ugyanis a magyar V. T. álláspontja szerint csak annyiban tér el az elöforgatmánytól, és csak annyiban nem áll ennek sajátságos szabványai alatt, a mennyiben a törvény másképpen intézkedik, t. i. annyiban, hogy a forgatmányos a forgató jogaiba lép s utóbbi váltó jogilag kötelezve nincs, vagyis, hogy az utóforgatmányosra nem ruháztatik át a váltóból eredő összes jog, nem nyer önálló