Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 14. §. 81 tezve s igy magából a váltóból sem a forgatásnak időpontja, sem pedig az meg nem állapitható, hogy a felperes mely időben szerezte meg a váltó birtokát: mindenekelőtt meg volt állapítandó, hogy a váltóra vezetett üres forgatmány lejárat előttinek vagy utáninak tekintendő-e. E kérdést illetően a kir. Ítélőtábla megállapította, hogy a váltó forgatása és felperes részére való átadása az óvás felvételére előirt határidő eltelte után történt s hogy ennélfogva az alperes mint a váltónak elfogadója a V. T. 14. §-a alapján felperes ellenében ugyanazokat a kifogásokat érvényesítheti, mint amelyeket előzője W. D.-né ellenében felhozhatott volna. E tényt azért találta megállapitandónak a kir. Ítélőtábla, mert felperes nem is állította, hogy a váltót annak lejárata, illetve az óvás felvételére rendelt idő előtt szerezte volna meg, minélfogva, figyelemmel arra, hogy alperes a becsatolt postafeladó-vevényekkel hitelt érdemlőleg igazolta, miszerint a váltóösszeget és annak kamatát a váltó lejárta után W. D. részére elküldötte és hogy felperes a kibocsátó és forgató W. D.-nénak sógora, W. D.-nak pedig testvére, a bizonyítás felperest terhelte abban az irányban, hogy a váltót még annak lejárta, illetve az óvás felvételére rendelt határidő előtt szerezte meg. Minthogy pedig a váltóösszegnek alperes által való kifizetése igazolva van, s igy azt a felperes alperestől ujabban nem követelheti: az elsőbiróság Ítéletének neheztelt rendelkezéseit meg kellett változtatni és felperes a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasítani. C: A m. kir. Guria a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének alperest marasztaló rendelkezését hagyja helyben. Indokok: Az előbbi váltóbirtokos W. Dávidné kibocsátó és forgató részére teljesített fizetésének a felperes forgatmányos irányában csak abban az esetben volnának hatálylyal érvényesíthetők, ha alperes a bizonyítási teher szabályainál fogva általa bizonyítandó azt a körülményt bizonyította volna, hogy a váltó az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatott W. D.-né által felperesre (V. T. 14. §-a); vagy hogy felperest egyébként a váltó megszerzése körül rosszhiszeműség terhelné, ebben az irányban azonban alperes bizonyítékot nem nyújtott; magában véve a W. D.-né és felperes közt fennforgó sógorsági viszony pedig arra alapos következtetést nem enged. A felhozott okokból a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének az a rendelkezése, amely szerint a sommás végzésnek részben hatályban tartása mellett mint elfogadó a V. T. 23. §-a értelmében a kereseti tőke és ennek 1906 márcz. 19-től járó 6%-os kamata és mint legnagyobb részt pervesztes az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésében elmarasztaltatott, volt helybenhagyandó. (1907 decz. 4. 1442/906.) Váltótörvény. V. 6