Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 12. §. 77 Együttkötelezés esete nem forog fenn, ha a váltó saját rendeletre van kiállítva s annak előlapján, az intézvényezett aláírásán kívül, még alperes és felperes által jelentkezik aláírtnak, az alperes által a felperesre forgatott váltó alapján, az alperes a felperes igazolt váltóbirtokos javára marasztalandó, mert alperes a forgatás ténye által felperessel szemben a váltó kifizetéseért kötelezettséget vállalván, megállapítható, hogy felperes nem mint együttkötelezett kibocsátó irta alá a váltót. (Curia 1894 márczius 7-én 1740/1892. sz. a.) Lásd a 92. §-nál vázolt eseteket is. Saját rendeletre szóló váltónak a rendelvényes (kibocsátó) által „kötelezettség nélkül" való forgatása daczára ez a váltó elfogadásáért és kifizetéseért felelősségben marad. CL: Alp. a kereseti váltókon levő kibocsátói aláirásának valódiságát beismervén, azon kifogással él, hogy ő ezen váltókat, mint annak tulajdonosa tovább forgatván, a forgatmányhoz irt ezen szavak által „ohne mein Obligo" a váltói kötelezettséget magától elhárította, következve a kereseti váltókat kifizetni nem tartozik. Ezen kifogás azonban birói figyelembe nem vehető. Ugyanis: A váltótörvény 5. §-a szerint saját rendeletre szóló váltó minden tekintetben az idegen váltó foganatjával bir; következik ebből, hogy az ily váltó kibocsátása által tett váltónyilatkozat mindenben az idegen váltó kibocsátásának törvényben megállapított jogkövetkezményeit vonja maga után és igy az esetben, ha mint az jelenben történt, az intézvényező a váltót tovább forgatja, kibocsátói aláirása alapján a váltótörvény 7. §-a szerint a váltó elfogadásáért és kifizetéseért felelőssé válik. Tekintve már, hogy a forgatás tényében egy ujabb váltónyilatkozat foglaltatik, melynek minősége az eredeti váltónyilatkozatra, mely a kibocsátás tényében nyilvánul, befolyással nincs; tekintve, hogy a váltótörvény 12. §-a szerint a forgatmánynak a kötelezettséget elháritó záradéka csak azt eredményezi, miszerint a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, a miből következik, hogy más alapon fennálló kötelezettsége ez által nem érintetik; és tekintve, hogy a kibocsátónak a váltótörvény 7. §-án alapuló kötelezettsége törvény szerinl váltójogi hatálylyal nem is korlátozható; mindezeknél fogva alp. kibocsátói minőségben vállalt kötelezettségei fennállván: őt a váltótőke, a per- és felebbezési költségekben és a kereset kézbesitéso napjától járó törvényes kamatokban marasztalni kellett, ez utób • biakban a kitett határidőtől számitandólag azért, mert felp. az óvásnak jelen alperesseli közlését nem igazolta. A váltódij és az óvási költségek meg nem Ítélése is ezen utóbbi körülményen alapul. Alp. teljesen pervesztes lévén, a perbeli és ezekkel egy tekintet alá eső felebbezési költségeket felp.-nek a perrendt. 251. §-a alap-