Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
60 Váltótörvény 7. §. hogy e vélelemmel szemben I. rendű alperes annak ellenkezőjét bizonyítani meg sem kísérelte, I. rendű alperest a kereseti váltóra vezetett kibocsátói aláírásánál fogva a váltótörvény 7. és 51. §-ai alapján kötelezni kellett. A kir. Tábla: Helybenhagyja indokai alapján és azért, mert nyilvánvaló, hogy kereseti váltót alperes mint egyezségi váltót kibocsátóként, tehát oly felelősséggel irta alá, hogy azt lejáratkor, a mennyiben az elfogadó be nem váltaná, ő fogja beváltani és hogy alneresnek ily váltókötelezettsége mellett küldetett be a kereseti •áltó felperesnek, az tehát, hogy felperes a kereseti váltót, a mely iár alp. kibocsátói aláírásával el volt látva, utóbb csak tévedésből látta el saiát a váltón teljesen szükséertelen aláirásával, a tanuk vallomásával igazolt tényekből is vélelmezendő. A kir. Cwia: A kir. Tábla ítéletét hh. (1906 január 5. 188/ 905.) Ha az elfogadóként pereltnek névaláírása közvetlenül a szöveg alatt van a váltón és a kibocsátóként jelentkező személy névaláírása nyilvánvalólag beszurtnak jelentkezik, az vélelmezendő, hogy az elfogadóként perelt váltóadós eredetileg kibocsátói minőségben irta alá a váltót. (1900 május 8-án 188/1900. sz. a.) A váltó szövege alatt levő aláírás kibocsátói aláírásnak lévén vélelmezendő, ezzel a vélelemmel szemben a váltóbirtokos köteles bizonyítani, hogy az intézvényezés kitöltése nélkül kapott váltót az illető váltóadós elfogadóként irta alá. A kir. Ítélőtábla: A kereseti váltó külalakja, jelesül az a körülmény, hogy II. rendű alperes a nevét a kereseti váltó előlapján közvetlenül a váltó szövege alatt, oly helyen irta alá, hol rendszerint a kibocsátó neve szokott íratni, azt a vélelmet állapítja meg, hogy II. rendű alperes a kereseti váltót, mely felperes válaszirati előadása szerint, annak alperesek által történt aláírásakor a jelenlegi intézvénynyel kitöltve nem volt, kibocsátói minőségben irta alá. Ezzel a vélelemmel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy II. rendű alperes a kereseti váltót elfogadói minőségben irta alá és hogy ennélfogva az intézvényt utólag az ő nevére is kitölteni jogosítva volt. Felperes azonban ebben az irányban elfogadható bizonyítékot fel nem hozott: mert a C. alatti kérdőpontokra felhívott tanukkal csak azt kívánta bizonyítani, hogy az I. rendű alperestől kapott kereseti váltót P. I. szolgának azzal az utasítással adta II. rendű alpereshez elvitel végett, hogy I. rendű alperest annak elfogadói minőségben való aláírására hívja fel, azt a döntő ténykörülményt azonban, hogy II. rendű alpereshez akkor, mikor a
