Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 7. §. 61 kereseti váltót aláirta, tényleg az a felhivás intéztetett, hogy a váltót mint elfogadó irja alá, bizonyitani nem kivánta, sőt válaszirati előadása szerint P. nem tudja: hogy ő mondta-e II. rendű alperesnek, hogy a váltót mint elfogadó irja alá és mert II. rendű alperesnek arra kinált főeskü: esküdjék meg, hogy ő az A. alatti váltót tudva és szándékkal mint kibocsátó és nem mint elfogadó irta alá, II. rendű alperes ellenzése folytán a váitóeljárás-rendelet 26. §-a értelmében bizonyitékul nem alkalmazható. Ily körülmények között felperes II. rendű alperest, a saját előadása szerint, utólag a váltóra vezetett intézvényben intézvényezettül megnevezni és ezáltal a II. rendű alperes kibocsátói minőségben vállalt váltókötelezettséget megváltoztatni és II. rendű alperest elfogadónak feltüntetni nem lévén jogosítottnak tekinthető, a kibocsátói minőségben kötelezettséget vállalt II. rendű alperessel szemben, a visszkereseti jognak fentartásához a váltótörvény 41. szakasza értelmében szükséges óvás felvételének elmulasztása következtében visszkereseti jogát elvesztette. A m. kir. Guria: Indokaiból helybenhagyta. (1902 november 26-án. 690/1902. sz. a.) A kibocsátó a Táltót „kötelezettség nélkül" forgatván, mint kibocsátó váltójogilag felelős. A m. kir. Curia: Alperes a kereseti váltókon lévő kibocsátói aláirásnak valódiságát beismervén, azon kifogással él, hogy ő ezen váltókat mint annak tulajdonosa tovább forgatván, a forgatmányhoz irt ezen szavak által ,,Ohne mein Obligo" a váltói kötelezettséget magától elhárította, következve a kereseti váltókat ki-' fizetni nem tartozik. Ezen kifogás azonban birói figyelembe nem volt vehető. Ugyanis a V. T. 5. §-a szerint a saját rendeletre szóló váltó minden tekintetben idegen váltó fogalmával bir, következik ebből, hogy az ily váltó kibocsátása által tett váltónyilatkozat mindenben az idegen váltó kibocsátásának törvényben megállapított jogkövetkezményeit vonja maga után és igy az esetben, ha, mint az jelenben történt, az intézvényes a váltót tovább forgatja, kibocsátó aláírása alapján a V. T. 7. §-a szerint a váltó elfogadásáért s kifizetéseért felelőssé válik. Tekintve, hogy a forgatás tényében egy ujabb váltónyilatkozat foglaltatik, melynek minősége az eredeti váltónyilatkozatra, mely a kibocsátás tényében nyilvánul, befolyással nincs, tekintve, hogy a V. T. 12. §-a szerint forgatmánynak a kötelezettséget elhárító záradéka csak azt eredményezi, miszerint a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, a miből következik, hogy más alapon fennálló kötelezettsége ezáltal nem érintetik és tekintve, hogy a kibocsátónak a V. T. 7. §-án alapuló kötelezettsége törvény szerint váltójogi hatáiylyal nem korlátozható, mindezeknél fogva alperes kibocsátói minőség-