Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

630 Váltótörvény 103. §. A lejárat napján délelőtt 11 érakor felvett óvás cselekménye miatt az óvatoló közjegyző kártérítéssel tartozik annak a forgatónak, a ki az óvás után magához váltotta a váltót, annak daczára, hogy ő a szabályellenes óvás folytán már visszkötelezettség alatt nem állott, már azért stm tartozhatik, mert ez a visszkötelezettség alatt már nem álló forgató saját hibájából szenvedett kárt, a mikor kötelezettség nélkül fizetett. Az óvatoló a saját mulasztásából eredő károkért nemcsak az óvást felvétető váltóbirtokosoknak, hanem az előző forgatóknak is felelős. (Curia 1897 márczius 17-én 1248/1896. sz. a.) Az óvatoló közjegyző a váltóbirtokosnak abból származó kárát, hogy az óvást a lejárati napon déli 12 óra előtt vette fel, megtériteni tartozik ugyan, de csak abban az esetben, ha bizonyittatik, hogy az összes váltókötelezettek ebből az okból jogerősen felmentettek a fizetés kötelezettsége alól. (Curia 1897 november 4-én 1377/1896. sz. a.) Az óvatoló közjegyző elleni, az óvás szabálytalansága alapján érvén jesithető kártérítési igények egy év alatt évülnek attól az időponttól számitva, a melyben a károsított a kár bekövetkezte felől értesítést nyert. A kir. ítélőtábla: Az alperesek által felhozott elévülési kifogás alapján helyesen utasította el az elsöbiróság a felperest az 1874. évi XXXV. t.-cz. 189. §-ában előirt határidő eltelte után beadott keresetével; mert nem is tekintve azt a döntő körülményt, hogy a szabályszerűen kiállított meghatalmazás alapján eljáró ügyvéd által végzettek az 1874: XXXV. t.-cz. 62. §-a értelmében harmadik személyekre nézve ugy tekintetnek, mintha azokat a megbízó fél maga végezte volna s eszerint a felperes már ezen okból sem védekezhetik sikerrel az alperesek részéről emelt elévülési kifogással szemben azzal, hogy dr. U. G. ügyvéd nem közölte vele az F) és G) alatti Ítéletnek tartalmát; helyt kellett adni az elévülési kifogásnak még abban az esetben is, ha az tekintetnék is irányadónak, hogy mely időpontban értesült a felperes az F) és G) alatti ítéletekről; mert a miként az elsöbirósági Ítéletnek indokolásában helyesen ki lett fejtve, a felperes az F) és G) alatt csatolt ítéletekből perbeli ügyvéde utján kellett, hogy értesüljön az általa K. S. ellen két rendbeli 2500 frtos váltó alapján folyamatba tett per sorsáról, a mely körülményre különben egész határozottsággal is lehet következtetni abból, hogy a felperes a G) alatti kir. curiai Ítéletnek meghozatala után K. S. ellen gazdasági keresetet is indított, azt pedig fel sem tételezni, hogy ez az utóbbi per ügyvéde által az ö tudta és hozzájá-