Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

588 Váltótörvény 99. §. másodbiróság ítélete ezen, valamint a benne felhozott éa elfogadott egyéb vonatkozó indokokból volt helybenhagyandó. (Curia 1894 június 25-én 492/1894. sz. a.) Ovásf elvétel és kereset inditás után keletkezett váltónyilatkozat hatálylyal nem bir. A kir. tszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Tekintve, hogy felperes a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt kereseti példányból az eredeti óváslevelet önhatalmúlag kivette és azt a jegyzőkönyvhöz vissza nem csatolta, a mely körülmény magában véve a vt. 41. §. 2. p. és 110. §-a alapján visszkereseti jogának érvényesítését kizárja; tekintve, ha a kereset 4. példányához csatolt óvás-másolat az eredetinek megfelelne is és ezen másolat alakilag a váltó-visszkereseti jogok érvényesítésére alkalmas volna is, felperes azért sem hirna visszkereseti joggal, mert az óvás a váltónak meg nem felel, amennyiben az előbbi az utóbbira reávezetett első forgatmány nem tartalmazza, mert továbbá a váltónak és az óvásnak a vt. 99. §-ában előirt teljes egyezéséből kifolyólag a váltónak megtörtént szavatolása után a váltón többé semminemű változtatása nem eszközölhető és mert megfordítva minden utólagos változtatás a váltón ez utóbbi és a váltóóvás közt fennálló egyezést is megváltoztatná és ebből kifolyólag az óvásnak a visszkereseti jogok fentartására alkalmas voltát okvetlenül megszüntetné: mindezek alapján az alperes érdemleges kifogásainak figyelmen kivül hagyása mellett felperest keresetével elutasítani kellett. A kir. Tábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A váltókereseti IV. példány mellékletét képező váltóés óvásmásolat és a per egyéb adatai szerint megállapítható az, hogy a kereset megindítása idején a kereseti váltóra a rendelvényes forgatmánya rávezetve nem volt, és ennélfogva a rendelvényes forgatmányának hiánya folytán keletkezett hézag miatt a felperes, mint forgatmányos váltótulajdonosi minősége a vt. 36. §-ához képest a hátiratoknak összefüggő és hozzá lenyúló sorával nem volt igazolva, a mely körülményt alperes kifogásaiban érvényesített is. Minthogy pedig a per a kereset beadása idejében fenforgó állapot szerint bírálandó el, nyilvánvaló, hogy a kereset beadása után a rendelvényesnek a váltóra vezetett forgatmánya a jelen perben figyelembe nem vehető és hogy az elsöbiróság felperest keresetével az ügy érdemének érintése nélkül kereseti jog hiányából helyesen utasította el. A kir. Curia: A másodboróság ítéletét helybenhagyja. (1905 nov. 8. 863/904. sz.) V. ö. 1540/902. (Közölve a 93. §-nál.)