Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 99. §. 537 ságát, közömbös az óvás érvényességére nézve az a kérdés, hogy a bírósági közeg a törvényben megszabott hatáskörének esetleges átlépéseért válik-e és mennyiben más uton felelőssé; az alperesnek az a kifogása tehát, hogy a váltóóvás arra nem illetékes közeg által vétetett fel, figyelembe nem jöhet annál kevésbbé, mert a fentiekből az is következik, hogy az óvás felvételének érvényességéhez nem szükséges az, hegy az óvást felvevő aljegyző a váltóóvásban kitüntesse, hogy mi okból nyerte az erre szóló kiküldetést. Minthogy pedig az elfogadónak a váltón kitüntetett lakhelye a váltó fizetési helyétől nem különbözik, a váltót telepitettnek tekinteni nem lehetett s a mennyiben az óvásban ugy a felperes ezége, melynek részére agy az elfogadó neve, a ki ellen az óvás felvétetett, a váltótörvény 99. §-a szerint foglaltatik: a fizetési helyül megjelölt takarékpénztár alelnökének és pénztárnokának megnevezése felesleges lett volna. Ilyen körülmények között az alperest, ki a minden lényeges kellékekkel ellátott s a fentiek szerint kellően megóv atolt kereseti váltónak kibocsátói minőségben való aláírását nem kifogásolta, a sommás végzést hatályában fentartásával, a kereset értelmében elmarasztalni kellett. (Curia 1893 november 30-án 1237/1893., azonos 1894 május 1-én 997/1894. sz. a.) 99. §. A váltótörvény 99. §-a meghatározza azon kellékeket, melyeket a váltőóvásnak tartalmaznia kell, a nélkül, hogy azok valamelyikének hiányához az óvás semmiségét vagy érvénytelenségét kötné és igy minden egyes concrét esetben elbirálandó, hogy a kellékhiány lényeges-e vagy sem és hogy ehhez képest az óvás érvénytelennek tekintendő-e. Tekintve már most, hogy az óváslevél arra szolgál, hogy vele a viszonkercseti jogot megállapitó jogcselekmény megtörténte hiteles alakban bizonyittassék és e végből, egyebek között a közjegyző aláirása pecsétjével megkívántatik; tekintve, hogy jelen esetben sem az óváslevélben körülirt jogcselekmény megtörténte, sem a közjegyző aláirása kétségbe nem vonatott és igy a bizonyíték hitelességéhez okvetlenül nem kívántatik meg, hogy az aláírás pecséttel legyen megerősítve és ellátva; tekintve, hogy ezek szerint a kereseti óvásban oly lényeges kellékhiány fenn nem forog, mely az óváslevelet érvénytelenné tenné: mindezeknél fogva annak megjegyzésével, hogy az óvásra illesztett bélyegjegyek a közjegyző pecsétjével történt felülbélyegzése, mely nem az óvás hitelességének, hanem a pénzügyi rendeletekben előirt szabály teljesítésének bizonyítására szolgál, a közjegyző pecsétjének hiányát nem pótolja, a