Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 573 bebizonyitottnak vette azt is, hogy felperes puszta átadás utján jutott a kereseti váltó birtokába. D. A. és N. J. tanuk vallomásával, felperes tagadása ellenében be van bizonyitva a 2. :/. alatti okirat valódisága is, e teljes hitelű okirat tartalma alapján tehát nem férhet kétség ahhoz sem, hogy T. I. másodrendű alperes a S. I.-nal eredetileg létrejött megállapodás szerint kibocsátói minőségben kivánt váltói kötelezettséget vállalni. S. I. pedig 1895 június 8-án elismerte, hogy az A :/. alatti váltó alapján alperesek ellen követelése nincs és kötelezöleg kinyilatkoztatta, hogy az A :/. alatti váltót alperesek ellen érvényesiteni nem fogja, söt ha azt megtalálja, alpereseknek kiadja. Daczára mindezeknek, a kir. törvényszék nem vehette figyelembe alpereseknek kifogásait; mert felperes tagadásával szemben alperesek nem bizonyitották be sem azt, hogy S. István érdekében érvényesiti felperes a kereseti váltókövetelést, sem azt, hogy a váltó megszerzésekor felperes tudomással birt arról a megállapodásról, melynél fogva S. I. a váltót alperesek ellen nem érvényesithette, hanem nekik visszaadni tartozott, felperes váltóbirtokos tehát jóhiszemű harmadik személynek tekintendő, ki ellen alperesek a váltó első birtokosához S. I.-hoz való viszonyukból meritett kifogásaikat a V. T. 92. §-ánál fogva sikerrel nem érvényesíthetik; mert a V. T. 93. §-a értelmében felperes, mint jóhiszemű harmadik személy ellen nincs helye annak az alperesi kifogásnak sem, hogy a kereseti váltón az intézvény és a fizetés helye utólag, a létrejött megállapodás ellenére töltetett ki; mert a váltó jelenlegi tartalma szerint T. I. másodrendű alperes intézvényezettként és elfogadóként, felperes névaláírása pedig, mint a váltólevél szövegét bezáró névaláirás, törvényszerű kibocsátói aláirásként jelentkezik, nem bir alappal az a kifogás sem, melyet alperesek felperes kibocsátói aláirása és másodrendű alperes elfogadói minősége ellen emeltek; s mert végül igazolatlanul maradt alpereseknek azon tagadott tényállitása is, hogy felperes jogtalanul jutott a kereseti váltó birtokába, az pedig teljesen közömbös kérdés, hogy felperes adott-e ellenértéket alpereseknek vagy S. I.-nak a váltóért. Ez okból a kifogásokat elvetni kellett. Bpesti T.: Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. C: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltóztattatik; a sommás végzés hatályon kivül helyeztetik és felp. keresetével elutasittatik. Indokok: Az elsöbiróság Ítélete indokolásában helyesen állapította meg azt, hogy felperes puszta átadás utján jutott a kereseti váltó birtokába s azért nem tekinthető oly harmadik személynek, ki ellen a V. T. 92. §-a szerint csakis azok a kifogások volnának érvényesíthetők, melyek magából a váltóból származtatnak.