Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 539 joggal egy harmadik személyre átruházni, minthogy az üres elfogadmánynak adása és átvétele ily kölcsönös megállapodáson alapuló jogosultságot már magában foglalja s ellenkező kikötés hiányában e jogosultság nem tekinthető az üres elfogadmány első átvevője személyéhez kötött jognak. Ehhez képest az elhalt váltóbirtokos hagyatékának gondnoka jogositva volt a hagyatékban talált és kibocsátói aláirást nélkülözött váltóürlapot eme, valamint a hiányzott többi kellékkel ellátni. (Curia 1890 szeptember 16-án 343/1890. szám alatt.) A ki a váltó behajtására biróilag feljogosittatik, jogosítottnak tekintendő a váltó hiányzó lényeges kellékeinek kitöltésére is és ő e tekintetben jóhiszemű harmadik személy. A kir. törvényszék: A perbeli tényállásból a peres felek kölcsönös, egymás előadását kiegészítő periratai alapján kiemelendő, hogy felperes, mint azt az alperes által 2. :/. alá becsatolt letiltási rendelvény is tanúsítja, a beperesitett váltó birtokába olyformán jutott, hogy ö és több végrehajtó társa B. F. ellen végrehajtást vezetvén, többi között lefoglalták a végrehajtást szenvedett birlalatában talált beperesitett váltót is, mely utóbbi behajtására felperes biróilag feljogosittatván, a váltó e czélból ö neki a bíróság által kiadatott. A beperesitett váltón hiányzott ez alkalommal a váltó keleté, a fizetési hely megjelölése és a kibocsátói aláírás, így tehát felperes a keletet és fizetési helyet kitöltötte és a maga nevét, mint kibocsátóét a váltóra rávezette. Ezen, a peres felek előadása által elismert tényállással szemben a perdöntő kérdés azon fordul meg, jogositva volt-e felperes a váltón a hiányzó ezen kellékeket kitölteni, főleg pedig jogosított volt-e felperes a váltót saját kibocsátói aláírásával ellátni. Alperes felperesnek erre vonatkozó jogosultságát tagadásba vette. A kérdés helyes eldöntésének alapjául szolgál az 1876: XXVII. t.-cz. 93. §-ának rendelkezése, mely szerint a váltóadós, az elfogadás vagy más váltóbeli nyilatkozatnak a váltóra vezetésekor létezett lényeges kellékhiányt, harmadik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben kifogásul egyáltalán nem, mások ellenében pedig csak annyiban érvényesíthet, a mennyiben az utólagos kitöltésnek megállapodás ellenére való létrejöttét bebizonyíthatja. Tekintve már most, hogy felperes az ismertetett tényállás szerint a bíróság utján jutott az általa beperesitett váltó birtokába s így ö Ugy jogszerű, mint jóhiszemű váltóbirtokosnak elismerendő; tekintve tehát, hogy ö vele szemben a fent hivatkozott 93. §. rendelkezéséből kifolyólag a váltó elfogadásakor fenforgott lényeges kellék hiányából kifogás nem is vagy csak ugy érvényesíthető, ha alperes bebizonyította volna, hogy közte és B. F. közt megállapodás