Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 3. §. 21 A koronaérték behozatala után osztrák értékű forint pénznemben kiállított váltó nem kellékhiányos. Azon körülmény, hogy a kereseti váltón kitett összeg koronaérték helyett ausztriai értékben van kitüntetve, az 1899. évi XXXVI. t.-cz. 16. §-ában foglalt rendelkezések szerint nem szünteti mpg a kötelezettség joghatályát ekként a kereseti váltó a váltótörvény 3. §-ának 2. pontjában előirt lényeges kellékekkel el^ van látva. Azonban alapos alperesnek ama kifogása, hogy a váltó nála, mint kibocsátónál, lett fizetés végett bemutatva és az óvás ugyanottan felvéve, mert az elfogadó elhalálozása folytán nem a kibocsájtó ellen veendő fel az óvás, hanem ily esetben az óvatoló az elhalt elfogadó lakásán, illetve ennek örököseinek köteles a váltót fizetés végett bemutatni és fizetés hiánya miatt megóvatoltatni, már pedig az óváslevél tartalmából megállapítható, hogy a kereseti váltó az alperesnél, mint kibocsátónál volt bemutatva s ellene vétetett fel az óvás, s mert a váltótörvény 41. §-ában előirt cselekmények megtörténtét felperes nem igazolta, azért felperesnek visszkereseti joga sem lévén, a sommás végzés hatályon kivül helyezendő, felperes keresetével elutasítandó. (M. kir. Curia 38/908. sz. — 1908 okt. 13.) Azonos G.í 1035/904. sz. (Gr. X. 606; Ö. D. I. 269, 1.) A váltó szövegében foglalt az a kitétel „saját magam rendeletre" is kellékszerti. A kereseti váltó szövegében foglalt az a nyelvtanilag hibás kitétel „saját magam rendeletre" nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a váltókibocsátó egyszersmind rendelvényes és hogy e szerint a V. T. 3. §-ának 3. pontjában előirt lényeges kellék fenforog. (G. 1908 deczember 10-én 826/v. sz. a.) A váltóból, amelyben a rendelvényes akként van "megjelölve „saját vagy rendeletemre", a v. t. 3. §-ának 3. pontjában meghatározott lényeges kellék nem hiányzik. G. 707/904. sz. „Fizessen saját rendeletre", azt jelenti, hogy a kibocsátó önmagát nevezte meg rendelvényesül; miért is az ily váltó nem kellékhiányos. A váltó előlapján a kibocsátón és elfogadón kivül más személy megnevezve nem lévén, arra nézve kétség fenn nem foroghat, hogy „saját" szó a kibocsátóra vonatkozik, az pedig, hogy a rendelet szónál a rag ki nem tétetett, a saját szó értelmére befolyással nem bir, mivel hogyha nyelvtanilag nem is egészen szabatosan, de mégis minden kétséget kizáró módon e szavakkal „saját rendeletre" ki van fejezve az, hogy a kibocsátó önmagát nevezte meg rendelvényesül. (M. kir. Curia 733/908. sz. — 1908 okt. 28. Ellenkező: C. 447/907., 165/907. és 1257/96.)