Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 39. §. újra érvényesíttetett, mulasztásáért az örököse szavatossággal tartozik; mert e szerint azzal a bizonyított ténynyel szemben, hogy felperes a 700 frtos váltót annak idején alperes férjének mint eredeti hitelezőnek kifizette, mindesetre alperes a felperes kárával gazdagodnék, ha alperes, a ki a követelést per utján behajtotta, mint örökös a szavatosság alól felmentetik és mert e szerint alperesnek az az érvelése, hogy a váltóbirósági marasztalással szemben tartozatlan fizetésről szó nem lehet, az ügy elbírálására befolyással nem bír. (1897 deczember 17. 1337.) A váltóbirtokos a kifizetett váltót az esetben is tartozik az adósnak kiadni, ha a váltó már elévült. Minthogy a Vht. tv. nem állapitja meg azt a végrehajtási kényszert, melyet a marasztalttal szemj'Jen a váltó ki nem adása esetére alkalmazni kell, az Ítéletben kimondandó, hogy a váltó ki nem adása esetére az itélet szolgál a váltó kifizetésének bizonyságául. A kir. tsz.: Alperest a váltó kiadására kötelezi. Nem vitás a felek között, hogy a felp. a 7500 frtos váltót kiegyenlítette. Ebből következik, hogy I. r. alp. köteles volt a váltót felperesnek visszaadni. I. r. alp. előadta, hogy a váltót kiegyenlítés után D. M. adta vissza I. r. alp. jelenlétében B. E.-nek, mint felp. r. t. igazgatójának. Felp. tagadta, hogy a váltó visszaadása megtörtént. Habár a Vt. 39. §ában foglalt rendelkezésre való tekintettel rendszerint azt kell vélelmezni, hogy a váltó kiegyenlítése a nyugtatványozott váltó visszaadása ellenében történt, mindazonáltal jelen esetben felp. tagadásával szemben I. r. alp.-t terheli annak bizonyítása, hogy a váltó a felp. társaság birtokába visszakerült, mert az I. r. alp. egy személyben váltóhitelező és a váltóadós felp. r. t.-nak igazgatósági tagja és titkára is volt. Minthogy e szerint I. r. alp.nek nem sikerült bizonyítani azt a döntő körülményt, hogy a 7500 fitos váltót visszaadta, ennélfogva alapos az a kereseti kérelem, hogy I. r. alp. a váltó kiadására köteleztessék. Felperes kereseti kérelme szerint a 7500 frtos váltó lejárat nélkül volt kiállítva. Azonban az E) alatti jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a vezérigazgató arra utasíttatott, hogy a váltót háromhavi lejárattal állítsa ki. Minthogy a C) a. jegyzőkönyv 1896 máj. 26. kelt, ennélfogva a váltót 1896 aug. 26-ik lejárattal kellett kiállíttatni. A felp. által becsatolt R. és S. a. bevételi utalványokból kitűnik, hogy a váltó a C. a. jegyzőkönyvben foglalt utasításnak megf el előleg 1896 aug. 26-iki lejárattal állíttatott ki. Minthogy a váltó az elfogadóval szemben a váltótörvény 84. §-a értelmében három év alatt elévül, ennélfogva a 7500 frtos váltó 1899 szept. 15-én, a jelen per megindításakor már elévült volt. Minthogy pedig az elévülés folytán a váltó, mint ilyen, nem képvisel értéket és nem forog fenn az a ve-