Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
194 Váltótörvény 8ö. §. a váltó alapján követelését a foglalásra való tekintet nélkül sikeresen érvényesítheti. (Curia 1902 május 22-én 294/1902. sz. a.) A váltóhitelező igazolásának hiányára alapitott kifogás a tárgyalás első napján megtehető. C: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, a sommás végzés hatályon kivül helyeztetik s a felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az a kifogás, hogy a kereseti váltó a felperes tulajdonosi minőségét nem igazolja, a váltóügyekben követendő eljárást szabályozó rendelet 21. §-ának rendelkezéséhez képest a tárgyalás első napján, az eredeti váltó megtekintése után megtehető. Az alperesnek ebben az irányben a tárgyalás kezdetén tett kifogása tehát — habár felperes elkésve történt felhivás okából ellenezte — figyelembe veendő. Ezért — és tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt felvett óvással a váltókapcsolatban levő személyek sorozata lezáratik; tekintve, hogy az óvás felvételekor a „M. é. és m. részvénytársaság" czég volt a kereseti váltó birtokosa; tekintve, hogy ekkép a K. L.-nek a kereseti váltón levő, üresí forgatmányával igazolt .váltótulajdonosként az emiitett részvénytársaság jelentkezik, s ugyan az a forgatmány a felperes váltótulajdonosi minőségének igazolására már nem szolgálhat; tekintve, hogy a kereseti váltó tartalma szerint a felperes visszkereset alatt előzőként sem fordult elő a váltón, s igy a váltót az emiitett részvénytársaságtól esetleg beváltott előzőként sem jelentkezik; tekintve, hogy óvás után való forgatmány, mely a felperest, mint utóforgatmányost igazolhatná, a kereseti váltón nincs; tekintve végül, hogy a felperes a kereseti váltó tekintetében köztörvényi jogutódlást sem mutatott ki: a felperes, mint a kereseti váltónak a törvényszerű igazolást nélkülöző birtokosa, ama váltó alapján keresettel fel nem léphet. (1903 június 4. 1495/1902. sz. a.) Marosvásárhelyi T.: H. S. alp. kibocsátóként fordul elő a váltón. Ez az alperes általánosságban tagadja, hogy ellene felp.nek váltókereseti joga lenne, és azzal érvel, hogy még abban az esetben sem léphet fel ellene felperes váltói uton, ha ő kibocsátótárs, tehát együttkötelezett lenne, mert a váltó nincs reá átruházva s annálfogva csak az elfogadótól követelhet váltói uton fizetést, mert csakis az az ő előzője. Ez a kifogás alapos. Mert H. S. névaláírása felperes kibocsátói névaláírása alatt fordulván elő, miután maga a váltó — váltójogi állására vonatkozólag — egyéb adatot nem nyújt, őt a kibocsátó felperessel együttkötelezettnek, tehát kibocsátótársnak kell tekinteni. Együttkötelezés esetén pedig a váltót beváltó egyik társ csak az 1876. évi XXVII. t.-cz. 9. §-ában kitüntetett módon, vagyis csupán akkor szerzi meg a váltóra álapitható összes jogokat, ha