Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 36. §. 181 forgatási tilalom daczára keletkezett forgatmánynak váltójogi hatálya nincs, ebből folyóan tehát a felperes mint forgatmányos váltójogilag legitimáltnak nem tekinthető, de a kereseti váltón látható üres forgatmány alapján a felperes köztörvényi engedményesnek nem tekinthető, mert a váltójogi hatálylyal nem biró üres forgatmányból egymagában meg nem állapitható, ho-v a rendelvényes a -váltóból eredő jogait a felperesre engedményezni kivánta volna. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (M. kir. Curia 1080/1905. — 1905 deczember 15-én.) A kibocsátónak a váltó hátán látható névaláírása, a mennyiben a váltó SZÖA egében foglalt rendelvényezési nyilatkozattal összefüggésben nem áll, tulajdonképeni hátiratot nem képez és ezért váltójogi hatályossággal nem bir. A váltóbirtokosi minőség ellen tett kifogás helyesen mellőztetett, mert felperes a váltóban rendelvényesként lévén kitüntetve, alperes azt, hogy a rendelvényes utólag és pedig megállapodás ellenesen Íratott volna a váltóba, nem bizonyította. A kibocsátónak a váltó hátán látható névaláírása, a mennyiben a váltó szövegében foglalt rendelvényezési nyilatkozattal összefüggésben nem áll, tulajdonkép hátiratot nem képez és váltójogi hatályossággal egyáltalán nem bir. (M. kir. Curia 533/1905. — 1905 április 28-án.) Ugyanígy C. 315/85. C. 1257/95. A rendelvényes forgatmánya előtt a váltó hátán látható aláirása valamely váltókapcsolatban nem álló személynek nem szakítja meg a hátiratoknak összefüggő lánczolatát. (M. kir. Curia 271. 1904. — 1904 deczember 7.) ugyanígy C. 475/97. sz.) Az elfogadónak a váltó hátlapján előforduló felesleges aláirása a hátiratoknnk összefüggő lánczolatát meg nem szakítja. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert az elsőbiróság az alperesnek, ki a váltó előlapján mint elfogadó vállalt kötelezettséget, a váltó hátára vezetett aláírását, mint feleslegest, a lánczolat megbirálásánál helyesen hagyta figyelmen kivül, továbbá mert alperes maga azt adja elő, hogy a váltón akkor, midőn ő azt aláírásával ellátta, csak a pénzösszeg volt kiirva, egyébként pedig az kitöltetlen volt, a váltóbirtokos pedig a lényeges kellékeket a V. T. 93. §-a szerint jogosítva volt kitölteni, és mert a kereseti váltóból nem tűnik ki az, hogy alperes kibocsátóként irta volna azt alá; mert végül alperes nem bizonyítván azt az állítását, hogy felperes lejárat után jutott a