Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

180 Váltótörvény 36. §. perest kereshetőségi jog hiányában elutasittatni kérte. Tekintve, hogy a váltóóvásból kitünőleg felperes utóforgatmányosnak jelentkezik és mint ilyen jóhiszemű harmadik személynek nem tekinthető; tekintve, hogy alperesnek tagadásával szemben felperes az alperesi forgatói névaláirás valódiságát nem bizonyitotta, ennek bizonyítása nélkül pedig a kereseti váltó tartalma szerint felperesnek váltóbirtokosi minősége és ebből folyólag kereshetőségi joga bizonyitva nincs, és tekintve, hogy felperes a forgatmány valódiságának igazolására vonatkozó bizonyítékait a válaszban előterjeszteni elmulasztotta, ezeket a bizonyítékokat pedig a viszonválasz beigtatása után, a válaszirat szövegébe történt beszúrással, vagy az iratoknak Ítélet alá terjesztése után beadott külön kér vény nyel többé nem pótolhatta, — mindezeknél fogva felperes kereshetőségi jog hiányában elutasítandó és a másodbiróság Ítélete ily értelemben helvbenhagyandó volt. (1903 február 27-én 878/1902. sz. a.) A váltón levő ez a kitétel: „saját rendeletükre rendeletre" formailag rendelvényezést tartalmaz; felperes azonban elutasittatott keresetével, mert e rendelvényből nem lévén megállapítható, hogy az a kibocsátóra vagy az intézvényezettre vonatkozik-e akibocsátó forgatmánya által felperes váltóbirtokosi minősége legitimálva nincs. (Curia 1904 február 11. 627/1903. sz. a.) Forgatási tilalommal ellátott váltóba foglalt üres forgatmány a váltóbirtokost legitimálja ugyan, de nem tekinthető ez harmadik személynek. A kir. ítélőtábla: A kereseti váltó megtekintéséből nyilvánvaló, hogy annak átruházása a váltó előlapján, közvetlenül a kibocsátói aláírás után előforduló következő szavakkal: „Nem forgatható", tiltva volt, s hogy az idézett tilalom törültetett. A tanuk egybehangzóan vallanak abban a tekintetben, hogy a Sch. M. és az alperesek között létrejött amaz egyezségben, melynek alapján az alperesek a kereseti váltót Sch. M.-nek adták, határozottan kiköttetett, hogy a kereseti váltó nem forgatható, s hogy a kereseti váltón akkor, midőn az Sch. M. részére dr. B. A.-nak átadatott, a forgatási tilalomra vonatkozó törült szavak rajta voltak s azt tanú is igazolja, hogy a forgatási tilalmat kifejező szavakat a váltóra ő, mint az alperesnek az emiitett egyezség körül eljárt megbízottja vezette alperes felszólítása folytán, a ki akkor kijelentette, hogy ezt, a létesült egyezségnek megfelelően, neje is kívánja, — ebből pedig kétségtelenül megállapítható, hogy a forgatási tilalom a szerződésben résztvett mindkét alperes — tehát ugy a kibocsájtó, mint az elfogadóó részéről és érdekében vezettetett a kereseti váltóra. A váltótörvény 8. §-a szerint azonban a kibocsátótól eredő