Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

162 Váltótörvény 32. §. tés végett bemutatandók. Minthogy pedig a kereseti váltó 1878. évi szeptember hó 21-én állíttatott ki, az egyéb különös meghagyás hiányában legkésőbb 1880. évi szeptember hó 21-én lett volna fizetés végett bemutatandó, mely nap egyúttal a lejárat napjának is tekintendő, e naptól számitva pedig felperesnek alperes mint elfogadó elleni keresete a kereset beadásakor 1889. évi április hó 14-én a V. T. 84. §-a értelmében már elévült. Nem lehetett ezzel szemben tekintetbe venni felperesnek azt az érvelését, hogy mivel a V. T. 11. §-a kifejezetten azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a látra szóló váltókat a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt kell egyéb meghagyás nem létében a kiállítástól számított két év alatti fizetés végett bemutatni, az ezen szakaszban meghatározott idő tehát az elfogadóra nézve is alkalmazást nem nyerhet, hanem az elfogadó irányában a váltóbirtokos a váltót tetszés szerint bármely időben teheti a bemutatás által lejárttá, mert a váltó lejárata általában csak egységes lehet, már pedig felperesnek érvelése szerint látra szóló (idegen) váltóknál külön lejárati idő lehetne a forgatók, illetőleg kiállító és külön lejárati idő az elfogadó irányában. De hogy nem helyes felperesnek ez az érvelése, kitűnik a V. T. 19. és 20. §-ainak a lát után bizonyos időre fizetendő váltókra vonatkozó rendelkezésének analógiájából is. Ugyanis a V. T. 19. §-a a lát után fizetendő váltóknak elfogadás végett mikor leendő bemutatásáról rendelkezvén, a 31. §-ban foglalt rendelkezéssel megegyezően akként rendelkezik, hogy az oly váltókat különös meghagyás hiányában elfogadás végett ugyancsak a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt legkésőbb két év alatt kell bemutatni. A 20. §. második bekezdésében különös rendelkezést tartalmaz arra nézve is, hogy az oly váltóknak lejárata az elfogadóra nézve, ha az elfogadást nem keltezte, szintén a bemutatási határidő utolsó napjától, vagyis a 19. §. szerint a kiállítástól számított két évi idő lejárta napjától számítandó, a miből következik, hogy jóllehet a V. T. 19. §., valamint a 31. §-okban csak a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereseti joggal van ez a határidő megállapítva, ez a határidő irányadó az elfogadóra nézve is. A ti*, kir. Curia: Helybenhagyja, mert habár a V. T. 31. §-a szerint joga is van a kibocsátónak és forgatónak a látra szóló váltón különös bemutatási időt jelölni ki, de ezáltal a lejárati időnek a váltó fogalmához és természetéhez képest az összes váltókötelezettekre nézve egységes volta nem érintik. (1891 január 7-én 868/1890. sz. a.) 32. §. Tekintettel, hogy a bemutatott váltó szerint a fizetés 1886 január