Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 31. §. 161 egyenlítése után eszközölvén ki, alperes jogosan védekezhetett már ezen perben is. A sommás végzés kibocsátása után felmerült perköltségeknek peres felek között kölcsönös megszüntetése a prdts. 251. §-ában foglalt azon rendelkezésen alapszik, hogy felperes, ha keresetének bármi kis részével pernyertessé lesz, a költségekben el nem marasztalható, jelen esetben pedig felperes követelése daczára a sommás végzés hatálya fentartandó volt, miután a fizetés a kereset beadása után történt. Kolozsvári T.: Hh. C: Tekintve, hogy alperes váltótartozását a sommás végzésnek részére történt kézbesítése előtt kifizette s ekként marasztalásnak helye nincs, a másodbiróság Ítélete az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva annyival is inkább helybenhagyatik, mert alp. tagadta, felperes pedig nem bizonyította, hogy a kifizetett kereseti váltónak egy más követelés fedezetéül leendő megtartására alperes felperest feljogosította volna. (1901 márczius 7-én 1256/1900. sz. a.) A váltó lejáratának olyképeni megállapítása, hogy a váltó az adós halála után 8 napra fizetendő, nem minősiti azt halál esetére szóló ajándékozássá. (C. 1910 jan. 27. 921/909. sz.) 31. §. A tetszésre szóló váltók egy tekintet alá esnek a látra szóló váltókkal, melyek a bemutatáskor járnak le és a váltóban foglalt különös meghagyás hiányában is a kiállítástól számítandó két év alatt fizetés végett bemutatandók. Az elfogadó elleni elévülés tehát a kiállítástól számított két év végén megkezdődik akkor is, ha a váltó bemutatva nem lett. A hir. Ítélőtábla: Alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alapjául szolgáló váltóban a fizetés ideje kitüntetve nem lenne és így az a V. T. 3. §-ának 4. pontjában megkívánt kelléket nélkülözné, alappal nem bír, mert a kereseti váltóban a fizetés idejének kitételére szolgáló helyen használt „nach beliebiger Ordre" kifejezés, a fennforgó esetben a váltó egyéb tartalmára való tekintettel is csak a váltó lejárati idő megállapítására vonatkozónak vétethetik és igy, mint ilyen, egy jelentőségű a tetszésre szóló fizetési időmeghatározással, mi módon pedig a váltó fizetési idejére a fent hivatkozott törvényhely szerint is meghatározható. Mindazáltal felperest keresetével el kellett utasítani alperesnek elévülési kifogása alapján, mert a tetszésre szóló váltók a V. T. fent idézett 3. §-nak 4. pontja szerint a bemutatáskor járnak le és mely váltók ugyanazon szakazs szerint a váltóban foglalt különös meghagyás hiányában is, a kiállítástól számítandó két év alatt fizeVáltótörvény. V. 11