Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 30. §. 159 A váltótörvény 38. §-a szerint a váltóbirtokos a felajánlott részletfizetést nem utasíthatja ugyan vissza, másrészről azonban az idézett szakaszelhelyezéséböl kétségtelen, hogy e szabály csak a lejáratkor és óvásfelvétel előtt ajánlott fizetésre vonatkozik és igy az a lejárat előtt ajánlott fizetésre ki nem terjeszthető. A V. T. 40. §-a szerint pedig az elfogadó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóbirtokos veszélyére és{ költségére a bíróságnál csak akkor teheti le, ha a fieztés a lejáratkor nem követeltetik. Ebből következik, hogy alperesek a válióöszszegvi nem a lejárat előtt ajánlott fizetésnek visszaidasitása, hanem csupán a miatt helyezhették volna fizetés joghatályával bírói letétbe, ha a felperes a fizetést a lejáratkor nem követelte volna. Minthogy azonban felperes a váltónak a lejáratkor fizetés végett történt bemutatását és azt, hogy akkor a váltóra fizetés nem teljesíttetett, a B. alatt csatolt és kellő időben felvett óvással igazolta és ezzel szemben a váltóösszegnek a bemutatás és óvásfelvétel után való birói letétbe helyezése alpereseket a fizetési kötelezettség alól a felhozottak szerint fel nem menti. C: A kir. Ítélőtábla Ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, ennek indokaiból és még azért is, mert a fenforgó esetben az I. rendű alperes közvetlenül a váltó lejárata előtti napon kívánván a váltóösszeg felajánlásával a fizetést teljesíteni s a tanuk vallomása szerint kétségtelen az, hogy a váltó akkor is a felperesnek birtokában volt, a felp. a felajánlott fizetést elfogadni tartozott s azt az őt meg nem illető kamatkövetelési igénye miatt vissza nem utasíthatta. (1895 április 8-án 372. sz.) C.: A kereset időelőttiségi tárgyában hozott 32. számú Curiai döntvény váltóperekben is alkalmazandó és pedig nemcsak a bizonyítási eljárás befejeztéig, hanem az Ítélet hozataláig eltelt idő veendő számításba. (1891 szeptember 21-én 22/1891. sz. a.) K. és vtsz. A magy. kir. kereskedelemügyi miniszternek az 3889. évi XXXIV. t.-cz. alapján 1889. évi október 17-én 3136. sz. a. kiadott rendeletéből kitűnik, hogy olyan befizetési lapok, mint a milyennek a 2'/. a. csatolt elismervény kiegészítő részét képezik, a cheque-számlatulajdonos részére adatnak ki, hogy az ilyen befizetési lap által teljesített fizetések a cheque-számlatulajdonos javára iratnak. Miből következik, hogy midőn a cheque-számlatulajdonos a részére kiszolgáltatott befizetési lapot adósának kezéhez juttatja és ezzel azt arra jogosítja fel, hogy tartozását a közveiüö postahivatalnál az ö számlájára teljesítse: a közvetítő posu tahivatal a cheque-számlatidajdonos követelésének felvételére ennek megbízottjaként szerepel. Minélfogva a befizetési lap utján fi postahivatalnál teljesített fizetés éppen oly tekintet alá esik, mintha