Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
148 Váltótörvény 24. §. tölthette volna ki, ilyennek pedig az intézményezett lakhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető és igy felperes alperesek beleegyezése nélkül nem volt jogositva arra, hogy a váltót telephelylyel, mely a váltó lényeges kellékei közé nem tartozik, ellássa, hogy az ily kitöltésbe pedig alperesek beleegyeztek volna, felperes a per során nem állította, és mert e szerint nem az intézvényezett lakhelyén felvett óvás az elsőrendű alperes, mint kibocsátó elleni visszkereseti jog fentartására nem alkalmas. De a sommás végzésnek e részben is hatályon kivül helyezése mellett megváltoztattatott az elsőbirósági Ítéletnek az a része is, a mely által B. Pál II. rendű alperes a kereseti váltó elfogadója Vs% váltódij és az óvásdij fizetésére köteleztetett és felperes keresetének e részével Il-od rendű alperes irányában is elutasittatott, mert e dijak követelhetése törvényes alakban felvett óvást feltételez, ennek pedig a bemutatott óvás, mint fentebb kifejtetett, meg nem felel, stb. A m. kir. Curia: Ezeket az indokokat elfogadta. (1901 deczember 6-án 759/1901. sz. a,) Az utólagos jogellenes telepítés esete forog fenn akkor, ha a váltóbirtokos a csupán a fizetési hely tekintetében kitöltetlen váltót utóbb erre vonatkozó külön megállapodás nélkül telepitette; s ennek bizonyítására elegendő annak a körülménynek kimutatása, hogy a váltó forgalomba hozatalakor a telepítés a váltón rajta nem volt. A m. kir. Curia: A telepítés érvényességét felperes arra a tényre alapítja, hogy V. Szilárd neki a váltó telepítését nem tiltotta meg, sőt (állítólag) megengedte. Minthogy pedig a telepítésnek akár megtiltásáról, akár megengedéséről csak abban az esetben lehetett szó, ha a telepítési nyilatkozat a váltó leszámitoltatásakor még nem volt a váltón, felperesnek fenti védekezése magában foglalja annak beismerését, hogy a váltó akkor, a mikor alperes aláírásával ellátva felperesnek birtokába került, a telepítési nyilatkozattal még ellátva nem volt. Minthogy pedig felperesnek, másrészt alperesnek a viszonválaszban tett azt az állítását, hogy a váltón az intézvény (vagyis e szavak: V. Szilárd urnák Madaras") már akkor ki volt töltve, a mikor ő a váltót kibocsátóként aláirta, nem tagadta, e szerint az intézvényezett neve mellett kitett hely (Madaras) a váltótörvény 3. §. 7. pontja értelmében nemcsak az intézvényezett lakhelyének, hanem egyúttal fizetési helynek is volt tekintendő. Minthogy tehát a váltó utólagos telepítésével nem egy hiányzó lényeges kellék pótoltatott, hanem a váltón már kitett fizetési hely, tehát a váltónak már kitöltött lényeges taralma másittatott meg; minthogy felperes annak bizonyítását, hogy alperes ebbe beleegyezett, meg sem kísérletté, alapszabályainak 35. §-ából pedig egyáltalán nem származtathat jogot arra, hogy ő